Valóban fontos, hogy a nők előtt minden ajtó nyitva álljon – de ne tévesszük szem elől, hogy a „minden” nem jelentheti egyszerre mindennek a maximumát.
A kérdés nem az, hogy elérhet-e mindent egy nő, hanem hogy mikor és milyen áron próbálja meg. Nem az a cél, hogy minden területen hibátlanul teljesítsünk, hanem hogy megtaláljuk a saját egyensúlyunkat. És hogy azokon a területeken érjük el a sikereinket, amelyek nekünk valóban számítanak.
Az igazán üdvözlendő pedig az lenne, ha a társadalom is alkalmazkodna ehhez a sokszereplős valósághoz: rugalmasabb munkaidők, több családi támogatás, valódi partnerség a magánéletben. Így talán nem „irreális” elvárásként, hanem saját döntésként élhetnénk meg azt, hogy mire mondunk igent. Olvass még a témában
