Születésekor halottnak hitték, ám ,,feléledt” nagybátyja szivarfüstjére. Bal agyféltekéje igen rosszul működött, ami lehetővé tette a jobb agyfélteke részére, hogy igen magas szintre fejlődjön. Írni, olvasni és számolni csak 10 éves korára tanult meg, egy speciális módszerrel. Édesapja révén Képzőművészeti Főiskolára járt, aki annyira tehetségesnek tartotta fiát, hogy neki ajándékozta saját ecseteit és palettáját. 1935-ben két évre felhagyott a festészettel és csak írt. Igen jó meglátásai voltak, íme, ezek közül néhány…
A magányosságról
„Van-e annál veszélyesebb, mint hogy az embert megértik? Annál is inkább, mivelhogy ez nem létezik. Az embert mindig félreértik. Az ember úgy gondolja, hogy nem magányos. Valójában pedig nagyon is az.”
„A művészlelkek nagy tragédiája az, hogy másképp gondolkoznak, mint a körülöttük élő emberek, így valamilyen szinten elszigetelődnek a többi embertől. Az ember társas lény, ám végső soron mindenki saját életét éli, és mindenki magányos valamennyire.” Olvass még a témában
A kreativitás és a művészet iskolája
