A munka
A hosszú kapcsolatom lerázása utáni első kapcsolatom szintén kudarcot vallott, mert nem tanultam a hibáimból. Ugyanúgy viselkedtem, pedig dolgoznom kellett volna magamon.
A varázs
Az érzelmi nihilbe kellett valami új, valami izgalmas. Ez meg is jött, aztán ugyanezzel a lendülettel ment is a levesbe, amint elmúlt az újdonság varázsa.
A győztes
Szakítottunk és valami gyerekes dacból mindenképpen én akartam az lenni, aki hamarabb továbblép. Ma már látom, milyen pitiáner volt ez a hozzáállásom, de akkoriban úgy éreztem, hogy ha hamarabb lesz új kapcsolatom, akkor én „győzök.” Olvass még a témában
A „belső gyermek” nem spirituális hókuszpókusz – így segíthet tényleg gyógyulni
„Kerülöm a társaságát, rossz vele lenni” – Így ismerd fel, hogy valaki toxikus
Ennyi évesen vagyunk a legmagabiztosabbak. Hihetetlen, de igaz
„A nők a karomhoz dörgölik a mellüket.” Férfiak, milyen az élet, ha jóképű az ember?
Lelkesen meg is adtam a számom annak a kollégámnak, akiről tudtam, hogy tetszem neki és amikor összejöttünk, nagy büszkén pakoltam ki a közös képeinket Facebookra pusztán azzal a szándékkal, hogy az exem lássa, hogy én milyen boldog vagyok nélküle. Természetesen ez nem volt fair az új sráccal szemben, aki hamar rájött, hogy csak kiegészítőként használom és jól beolvasott nekem, ami után kétszer olyan szörnyen éreztem magam, mint a szakításom után.
Pedig egy szuper pasi volt és ha vártam volna és akkor kezdtem volna vele kapcsolatot, amikor már valóban készen állok rá, még akár működhetett is volna a dolog, de így elbaltáztam. Jó kis lecke volt az élettől, hogy az egót ilyenkor félre kell tenni és az igazi továbblépés azt jelenti, hogy már nem érdekel, mit gondol az exem.
