Majd írj rám, ha tudod az időpontot! – köszön el tőlem az ismerősöm, és elviharzik a munkahelyére –építésügyi előadó az önkormányzatnál.
Újabb két perc – újabb válasz:
„Azt hittem ez egy különlegesen különleges kiállítás lesz.”
Az ujjaim is begörcsölnek, mire válaszolok:
„Különleges lesz, de délelőtt. Kérlek most légy pontos. Szia.”
Megkönnyebbülten felsóhajtok: SMS-ezés letudva. Öt perc múlva megint csipog a mobilom.
„SOS. Véletlenül kitöröltem az üzeneteidet – mit mondtál hol is lesz?”
Istenem! Most már elég – felcsörgöm, megbeszéljük.
– Jobb lett volna, ha egyből felhívlak. Nem került volna 400 forintunkba, és 30 percünkbe.
Elköszönünk. Tíz perc múlva újabb csipogás jelzi, valami nem lehet egészen rendben nála.
„ Nem gond. Ráérek. Legalább azt hiszi a főnök, hogy az ügyfelekkel egyeztetek”
No comment.
