A rossz emlékek után nem csoda, ha sokan fenntartásokkal fogadták A cipőbővülő film sztoriját, és lássuk be, Adam Sandler nevéről sem feltétlenül és minden körülmények között az igényes szórakoztatás ugrik be.
Azt azonban már az előzetes alatt látni lehetett, hogy ezúttal nem rekedünk meg az olcsó altesti poénok szintjén, és az egész film igazolni is látszott ezt. Már eleve a sztori is igyekszik egy kicsit mélyebbre ásni: a helyszín New York, a mindig nyüzsgő, sohasem alvó város, ahol számtalan figura éli különös életét, de Max Simkin (Adam Sandler) ebből nem sokat érzékel, hiszen egyhangú napjait aprócska cipőjavító üzletében tölti, ami generációk óta a család birtokában van. Ő akkor vette át a vállalkozást, amikor apja néhány évvel korábban, rejtélyes körülmények között eltűnt.
A dolgok akkor válnak igazán különlegessé, amikor Max susztergépe elromlik, pedig sürgős munkát kell elvégeznie egy környékbeli rosszfiúnak. A raktár mélyén pihenő susztergépet hívja segítségül, ám kiderül, hogy ez nem mindennapi masina: az ezen javított cipőkbe bújva Max nem csak a lábbelit, de az eredeti tulajdonosok életét is felpróbálhatja. Olvass még a témában
A film ügyesen rájátszik arra vágyunkra, miszerint időnként szívesen belebújnánk valaki más bőrébe, de gyorsan kimondja a nagy igazságot is: más cipőjébe bújni nem csak móka, nagy felelősség is.
