– Mert azt mondtam neki… azt mondtam neki, hogy… hogy képtelen lennék elviselni a hiányát, mert…– nagy levegőt vett, majd folytatta. – Mert beleszerettem…
Csak ülök némán, és nézem a megkönnyebbülését. Nem igazán tudom, mit kellene mondanom – támogatnom kellene két család széthullását, vagy boldogtalanságra kellene ítélnem a barátnőmet. Hallgatok. És még hosszú-hosszú órákon át hallgatom, amit mond, és látom a tanácstalanságát, a kétségbeesését, a félelmét, de látom a szemeiben a szerelem szikrázását is.
Vajon a szerelem mindent legyőz? Remélem, igen, mert ellenkező esetben a barátnőm élete maga lesz a pokol…
Olvass még a témában
