Első körben ismerni kell a gyereket. Már ez egy nagy előny, mert ha ismerjük a gyereket, akkor az azt jelenti, hogy odafigyelünk rá. Az a gyerek pedig, akire odafigyelnek, kevesebbszer ,rossz’. Csak akkor tud a szülő figyelni a gyerekre, ha a szülő egyensúlyban van. Dühből, ingerülten nem lehet ésszerűen fegyelmezni, ahogy nevelni sem.
Amit egészen biztosan ne csinálj
Szeretet megvonással tilos büntetni. A szülőségnek pont az a lényege, hogy biztonságot adjon, feltételek nélkül szeressen.
Az a gyerek, aki nem érzi magát érzelmi biztonságban, az máshol fogja keresni azt, és legkésőbb kamaszkorában kezelhetetlen, kihasználható, zsarolható lesz, ami csavargást, folyamatos zűrbe keveredést, rossz társaságot eredményezhet. Szeretet megvonással csak a kiegyensúlyozatlan szülő képes büntetni és azzá teszi a gyereket is.
Hatékony fegyelmező eszköz-e a büntetés?
A nevelés kis része csak a jutalmazás és büntetés, ha csak így akarunk nevelni, csak ezek az eszközeink vannak, akkor inkább vegyünk kutyát. A példamutatás a fontos, de hiába akarunk olyat megtanítani a gyereknek, amit mi magunk is másképp csinálunk.
Tehát, gyerekeink nevelése előtt magunkat kell dolgokra rá és leszoktatni – erre a szülők nagy részének nincs ideje, akaratereje, sőt, sokszor rálátása sincs arra, hogy ő maga milyen. A kulcs tehát bennünk, szülőkben van.
Miért rossz a gyerek?
Egy gyerek folyamatosan feszegeti a határokat – ez a dolga, hiszen meg kell tanulnia meddig a pontig mehet el. Ki kell fejlődnie benne az etikai határoknak.
Az is lehet ok, hogy érzelmi állapotunk változásinál fogva egyik nap még eltűrhetőnek tartunk egy rosszaságot, másik nap pedig már nem, mert idegesebbek vagyunk – tehát a mi következetlenségünk miatt is tűnhet egy gyerek rossznak. Ez azért probléma, mert a gyerek sem tudja, hogy mikor rossz és mikor nem.
Figyelemfelkeltés
A gyerek figyelem felkeltésből is választhatja a rosszaságot, ami – ha a szülő ezt nem veszi észre és nem lép – egy ördögi kör: a gyerek rossz, szülő megbünteti, ám egy idő után belefárad, és még inkább nem figyel a gyerekre, csak teherként néz rá, belefárad.
Emiatt nem tölt a gyerekkel minőségi időt, folyamatosan csak ,neveli’. Így a gyerek feleslegesnek érzi magát a felnőttek életében, és még rosszabb lesz, mert még több figyelmet akar.
A rosszaság fogalma
Érdemes kategorizálni a rosszaságot, súlyosságánál fogva. Értelem szerűen az abszolút rosszaság, ha a gyerek saját maga vagy mások testi épségét veszélyezteti. Ilyenkor kell, hogy a gyerek megfelelő büntetésben részesüljön, oly módon, hogy azt ne csak megjegyezze, hanem értse is, ezért fontos megmagyarázni az okot.
Apróbb rosszaságok esetén a szülői ötletesség nagyon fontos. Nem biztos, hogy feltétlenül büntetni kell, inkább megtanítani neki, hogy ha hibázik, azt helyre kell hozni. Például, ha direkt kilocsolja a lisztet, ne haragosan vegyük rá arra, hogy seperje össze, mert akkor a házimunkát büntetésnek fogja később venni.
A büntetés mértéke
Ami az egyik gyereknek már büntetés, arra a másik gyerek csak legyint. Nem szabad túllőni a célon. Sok gyerekkel folyamatosan kiabálnak, ami nagy hiba, mivel nem tudja megkülönböztetni a ,bűnök’ nagyságának fokát, és egy idő után ,megszokja’, hogy mindenért kiabálnak vele.
Nem mindegy, hogy azért kiabálunk rá a gyerekre, mert kidobja a legot az ablakon, vagy azért, mert a nagy játék hevében lelép a járdáról. Nem attól vagyunk jó szülők, mert a szomszéd Maris néni hallja, hogy neveljük a gyereket…
