A humánus bánásmód jelentősége
A megható történetek közös vonása, hogy a humánus bánásmód nemcsak a rabok, de az őrök életét is jobbá teheti. Amikor a börtönök falai között figyelmet fordítanak az érzelmi és emberi szükségletekre, az nemcsak a fogva tartottakat, de a munkatársakat is pozitívan befolyásolja. Az emberi kapcsolatok ápolása, a megértés és az empátia jelenléte sokszor átmentheti a rabokat is az újrakezdés reményébe.
„Első nap sírtam, de nem mutattam. Egy női nevelőtiszt vette észre. Nem szólt, csak letett elém egy könyvet: A kis herceg. Azt mondta, »Ez segített nekem is túlélni valamit. Ha van kedved, olvasd el.« Akkor éreztem először, hogy talán mégse vagyok teljesen elfelejtve. Hetekkel később, mikor leadtam a könyvet, megköszöntem neki. Ő csak ennyit felelt: »Nem a szabadságod a legnagyobb veszteség, hanem ha elhiszed, hogy már nem számítasz.« A mondata velem maradt, sokáig.” – egy fiatal női rab története.
