Művészet és kreativitás, mint az önkifejezés eszközei
A börtönök falain belül sok esetben a művészet az a csatorna, amelyen keresztül a rabok kifejezhetik belső világukat. Az alkotás folyamatában nemcsak a foglyok lelke talál menedéket, hanem gyakran az őrök is új oldaláról ismerik meg a rabokat. Az együttműködés, a közös munkával való megküzdés, amely során zenekarokat, kiállításokat vagy éppen színdarabokat hoznak létre, mind-mind erősítik a közösséget, és olyan emberséges kapcsolatokra nyújtanak lehetőséget, amelyek eltorlaszolják a börtönfalakat.
„Volt egy külön csoportunk a bentlakók közül, akik részt vettek egy rajz- és festőprogramban. Az egyik rab – korábban agresszív és visszahúzódó – elkezdett portrékat rajzolni a társairól. Az első képe egy csendes, idős férfit ábrázolt, akit soha senki nem hallott beszélni. Amikor átadta neki a rajzot, az idős férfi elsírta magát, és csak annyit mondott: »Életemben először érzem úgy, hogy látnak.« Aznap este a műhely csendes volt, de másnap többen jöttek rajzolni, mint valaha.” – mesélte egy börtönőr.
