A felkavart állóvíz
Nőként szerettem azt a biztonságot, amit a házasság adott. Hogy bármi történik, ott a férjem, aki mindent megold, mert ő ilyen ember. Sosem pánikolt, sosem láttam elveszettnek vagy idegesnek, mindig higgadtan és hatékonyan oldott meg mindent. Mióta elváltunk, kicsit úgy érzem, mintha most léptem volna először a felnőttkorba. Már nem hívhatom fel, ha gond van, mindent magamnak kell megoldanom. Ez néha félelemmel tölt el, de nem bánom, hogy elváltunk. Az én higgadt exférjem ugyanis a világ legunalmasabb embere volt, mellette beleőrültem volna az egykedvűségbe. Inkább jöjjenek a bizonytalan helyzetek, mint az örök nihil.
