Van 3 trükk, amivel később hervad el a vágott virág

A legfontosabb, hogy annyi vizet tegyünk a virág alá, amennyit igényel. Ezt nagyon könnyű eldönteni, hiszen minél keményebb, vagyis „fásabb” a virágunk szára, annál több vizet igényel. A rózsát – éppen ezért – „nyakig” ajánlott vízbe tenni, de minimum addig, ahol a levele kezdődik. A lágyszárú virág – mint pl. a kála – viszont kevés, mindössze pár centis vizet igényel, különben megnyálkásodik a szára.

Amennyiben hirtelen nem tudjuk eldönteni, hogy puha vagy fás a szár, akkor válasszuk az arany középutat és töltsük félig vázát. Az ilyen köztes szárú virágok többek között a frézia, a boglárka és a szegfű.

Egy dekoratív csokor természetesen legtöbbször vegyes virágokból áll, kemény és lágyszárú is lehet benne. Ilyenkor inkább több vízbe tegyük a szárát, menjünk biztosra. Sokszor hallom, hogy gyógyszert – aszpirint, Kalmopyrint – vagy cukrot tesznek a vízbe a háziasszonyok, mondván ettől tartósabb lesz a virág. Ezzel kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy mi, virágosok ezt a két módszert sosem alkalmaztuk. Az alábbi három tanáccsal kapcsolatban viszont garantálom, hogy jelentősen megnyújthatjuk velük virágaink élettartamát.

Nem nagy ördöngösség, azt hinnénk, mindenki tudja, hogy a napi vízcsere jót tesz a vágott virágnak, de ez sajnos koránt sincs így. Többször előfordult, hogy egy barátnőmnél én cseréltem vizet a csokor alatt, mert vagy éreztem a szagán, hogy állott a vize, vagy láttam, hogy már beszürkült.

Ne legyünk lusták, minden nap cseréljük a virág alatt a vizet, és nagyon fontos, hogy valami tisztítószerrel el is mossuk a váza belsejét, mert így a baktériumok nem tudnak elszaporodni.