Egyszer, tinikoromban az akkori szerelmemtől kaptam egy álomszép csokrot, amitől teljesen el voltam ájulva. Valahol azt hallottam, hogy a rózsának csak kevés víz kell, ezért pár ujjnyi vízbe tettem, aztán másnap láttam, hogy a virágom teljesen lekókadt és magába roskadt, pont úgy, ahogy én is, amikor ez a látvány fogadott.
Utánaolvastam és megtudtam, hogy pont az ellenkezőjét kellett volna tennem, mint amit csináltam, hiszen a rózsának sok víz kell. Ekkor még nem tudtam, hogy egy évtizedet fogok eltölteni a virágkötészet csodálatos világában, ahol aztán mindent megtanultam arról, hogyan maradhat minél tovább friss a szálas virág.
1/4 Igény szerint
A legfontosabb, hogy annyi vizet tegyünk a virág alá, amennyit igényel. Ezt nagyon könnyű eldönteni, hiszen minél keményebb, vagyis „fásabb” a virágunk szára, annál több vizet igényel. A rózsát – éppen ezért – „nyakig” ajánlott vízbe tenni, de minimum addig, ahol a levele kezdődik. A lágyszárú virág – mint pl. a kála – viszont kevés, mindössze pár centis vizet igényel, különben megnyálkásodik a szára.
Amennyiben hirtelen nem tudjuk eldönteni, hogy puha vagy fás a szár, akkor válasszuk az arany középutat és töltsük félig vázát. Az ilyen köztes szárú virágok többek között a frézia, a boglárka és a szegfű.
Egy dekoratív csokor természetesen legtöbbször vegyes virágokból áll, kemény és lágyszárú is lehet benne. Ilyenkor inkább több vízbe tegyük a szárát, menjünk biztosra. Sokszor hallom, hogy gyógyszert – aszpirint, Kalmopyrint – vagy cukrot tesznek a vízbe a háziasszonyok, mondván ettől tartósabb lesz a virág. Ezzel kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy mi, virágosok ezt a két módszert sosem alkalmaztuk. Az alábbi három tanáccsal kapcsolatban viszont garantálom, hogy jelentősen megnyújthatjuk velük virágaink élettartamát.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!