Ahol a szivárvány színei ma sem pompázhatnak szabadon
A Szovjetunióban az állam nemcsak a véleményt és mozgásszabadságot, hanem az önkifejezést is korlátozta. A „nyugati stílusú divatot” – különösen a neonárnyalatokat – a rendszer dekadensnek, individualistának és a szocialista eszmével ellentétesnek tartotta. Bár hivatalos tiltás nem létezett, az állami ruhagyárak nem készítettek (készíthettek?) ilyen színű ruhadarabokat, a média pedig a szürke, praktikus megjelenést népszerűsítette.
Aki nyugati stílusban öltözködött, megfigyelés, kihallgatás, iskolai kizárás vagy munkahelyi retorzió áldozatává válhatott. Ennek ellenére az 1950–60-as évek lázadó fiataljai rikító ruhákban és élénk nyakkendőkben jártak, szembehelyezkedve az uniformizált öltözködéssel. A hatóságok persze keményen felléptek ellenük: letartóztatás, nyilvános megszégyenítés, átnevelés várt rájuk. De számukra a színek nem csupán a divatot jelentették, hanem a szabadságot és az önállóságot. Ezt pedig az állam is tökéletes átlátta.
