A cenzúrának az USA-ban is hosszú története van
Ennek egyik első, és talán leghíresebb áldozata Harriet Beecher Stowe 1852-es, Tamás báttya kunyhója című rabszolgaságellenes regénye volt. 1857-ben egy fekete ohiói férfit, Sam Greent bíróság elé állítottak, és 10 év börtönbüntetésre ítéltek, mert birtokában volt a Tamás báttya kunyhója. A történelem csavarja, hogy a könyvet ma már inkább a politikai spektrum progresszív oldaláról kritizálják a fekete karakterek sztereotipikus ábrázolása miatt.
Minél kiemelkedőbb egy könyv, annál nagyobb valószínűséggel kelti fel a cenzorok figyelmét. J. D. Salinger A rozsban fogó (korábbi fordításokban Zabhegyező) című művét rendszeresen támadták. 1960-ban egy tanárt elbocsátottak a könyv tanítása miatt, az 1980-as években pedig Wyoming, Észak-Dakota és Kalifornia iskoláiból távolították el a könyvet. Salinger regényének betiltása mellett jellemzően a trágárság és a vulgáris nyelvezet miatt érvelnek, még akkor is, ha a regény nyitó sora – „az egész David Copperfield-féle szarsággal…” – ma már inkább mosolyogtatónak tűnik.
A könyvbetiltás széles spektrumot lefed, és általában sok olyan könyvet hoz össze, amelyek ritkán állnak egymás mellett a polcokon. A népszerű szépirodalomtól (Peter Benchley, Sidney Sheldon, Jodi Picoult) a bevált klasszikusokig (Kurt Vonnegut, Harper Lee, Kate Chopin) mindent felölel. Több célpontja van, mint egy íjászversenynek, az okkultista imádattól (Harry Potter-sorozat) az ateizmusig (A kutya különös incidense az éjszakában). Egy azonban biztos: a könyvekhez való hozzáférés, az értő olvasás és a kritikus gondolkodás mind elengedhetetlenek ahhoz, hogy továbbra is demokráciában élhessünk, és fejlődhessünk, mint társadalom. Olvass még a témában
