„Apám híres.”
Megszólított és randira hívott egyszer egy fiú, aki még mielőtt bármit mondott volna magáról, közölte, hogy az apja híres zenész, és ő Amerikában nőtt fel.
A papa egyébként valóban kiváló művész, csak nem értettem, hogy ez mennyiben a fia érdeme. Vagy talán az apukájának keres partnert, csak előszűrést végez? Soha nem derült ki, mert ezek után nem is voltam kíváncsi a válaszra.
De hát akkor a lányoknak semmi nem jó?
Még mielőtt a női nem nevében megkapnám, hogy nekünk bezzeg semmi nem elég jó, gyorsan leszögezem, hogy minden tiszteletem a férfiaké, akikben van bátorság odamenni a kiszemelt nőhöz. És biztosan ők is tudnának arról írni, milyen gonosz módon tudjuk lerázni őket, de szerencsére azért nem minden nő viselkedik így, ahogy a legtöbb férfi sem ismerkedik úgy, mintha most szállt volna le a Neander-völgyi gyorsvonatról.
Persze, valószínűleg az is igaz, hogy ha nincs meg a kölcsönös vonzalom, akkor ott szinte semmilyen szöveg nem segít, de ha valaki udvarias, megnevettet, nem magas lóról beszél velem, nem kezel úgy, mintha valami alsóbbrendű lény lennék, nem görcsöl túlságosan rá a dologra, ellenben nem rejti véka alá, hogy pont ugyanúgy izgul, mint én, esetleg ő is halandó földi ember, akkor ott olyan nagy baj nem történhet.
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
