– TE JÓ ÉG!!!– kiáltottam fel hangosan, miközben egy fél másodperc alatt sikerült jobban leizzadnom, mint egy kiadós edzés után.
Nem is kellett tükörbe néznem, hogy rájöjjek, milyen arcot vághattam éppen: a bőröm piros lett, mint egy paradicsom, a tekintetem pedig kifejezetten őrült volt, miközben szélsebesen próbáltam odajutni az üzenőfalamra, hogy minél hamarabb letörölhessem azt a nyamvadt fotót. És persze a cégünk vezetőjének miért is ne ezt a pillanatot kellett volna kiválasztania arra, hogy látogatást tegyen az osztályunkon, és leellenőrizze, hogy haladunk a ránk bízott feladatokkal. Úgyhogy a telómat gyorsan el kellett süllyesztenem a táskámba, és életem leghosszabb 10 percét töltöttem abban a tudatban, hogy az üzenőfalamon ott díszeleg Máté napozós fényképe. Ennél már csak az lenne rosszabb, ha véletlenül profilképnek teszem ki – gondoltam magamban, aztán rögtön be is pánikoltam. Ugye nem tettem ki? UGYE NEM?!
Ez az egész helyzet halálciki! Az tuti, hogy én vagyok a világ legkétbalkezesebb Facebookos leselkedője. Komolyan megfordult a fejemben, hogy azon nyomban letörlöm magam az oldalról, vagy csak simán letiltom Mátét, és úgy teszek, mintha ez az egész sztori sohasem történt volna meg. De valamiért ez a megoldás olyan gyerekesnek tűnt – főleg, hogy addigra már biztosan észlelte a dolgot, tekintve, hogy mikor sikerült visszajutnom Facebookra, ő is épp elérhető volt. Szóval úgy döntöttem, igazi felnőtt módjára kezelem a szitut: letörlöm a fotót, és megírom neki üzenetben, hogy totál véletlenül félrekattintottam, de tényleg, de komolyan, esküszöm, nem direkt volt… Hát, a tervem nem éppen úgy jött össze, ahogy szerettem volna. Olvass még a témában
– Ugye tudod, hogy nem kell ilyen hihetetlen ürügyekkel előállnod, csak hogy beszélgetést kezdeményezz velem? – érkezett a nem kicsit önelégült válasz.
– Oh, a veled való beszélgetésbe biztosan nem fektetnék ennyi energiát.
– Ne legyél ilyen távolságtartó, találkozzunk valamikor. Ismerek egy nagyon jó sörözőt, megihatnánk ott valamit.
– Bocsi, de nem iszom sört.
– Akkor megnézhetnéd, ahogy én iszom 😉
– A válaszom eddig egy sima „nem” volt, de engedd meg, hogy átjavítsam egy nagyon határozott „KIZÁRT”-ra – válaszoltam neki, remélve, hogy veszi a lapot, és ezzel le is zárja a (egyébként számomra kissé szórakoztató) beszélgetést.
