Arra is emlékszem, amikor elkezdtem a főiskolát, besétáltam a kollégiumba, és úgy éreztem magam, mint egy elveszett kisgyerek – elvégre mindenki tapasztaltabb és idősebb volt nálam (bár az tény, hogy az érett jelző csak kevesekre illett rá). Életemnek jelentős szakaszát töltöttem úgy, hogy mindig a fiatalabbak táborát erősítettem, amire még a külsőm is rátett egy lapáttal, ugyanis sosem néztem ki annyinak, amennyi voltam. Ez kezdetben balszerencse, később viszont hatalmas mázli lesz, mondogatták az ismerőseim, én pedig tényleg minden erőmmel igyekeztem elhinni nekik, miközben századszor is előkerestem a személyimet a pultnál.
Ha egész életedben hozzá vagy szokva ezekhez a dolgokhoz, valódi villámcsapásként érhet a tény, hogy fordult a kocka. Hogy már nem te vagy a legfiatalabb, ha belépsz egy szórakozóhelyre – hanem épp ellenkezőleg. Erre pedig az elmúlt hétvége történései világítottak rá, miután Kittivel és Bencével, a két legjobb barátommal beneveztünk egy maratoni buliestre, mint ahogy azt a fősulis évek alatt is csináltuk. A dolog azonban közel sem úgy sült el, mint ahogy azt eredetileg terveztük…
Mivel az utóbbi hetekben (ugyan, kit akarok átverni, voltak azok hónapok is!) leginkább csak a nappaliban üldögélve koccintottunk, Kitti ragaszkodott hozzá, hogy végre társaságba menjünk. Szerinte ugyanis a lakásom eléggé „ingerszegény” környezet, és ezzel azismerkedési rátával épp annyi az esélyem bepasizni, mint egy lajhárnak futóversenyt nyerni. Úgyhogy beadtam a derekamat – elvégre eddigi tapasztalataim azt bizonyították, mindig azok a legjobb bulik, amikhez egyáltalán nincs kedvem. Olvass még a témában
Egy furcsa este
A programtervünk persze nem volt túlságosan sokszínű, ugyanis nagyjából az „igyunk meg egy-két pohár italt valahol”, és a „táncoljunk hajnalig” szerepelt csak a listán. Mivel az utóbbi időben nem voltam gyakori vendég a bárokban, a spontán helykeresés mellett döntöttünk, és a belváros zsúfoltabb részén csak úgy ráböktünk egy szimpatikus helyre. Az este szürreális része pedig már a pultnál elkezdődött, ugyanis miután kikértem az italomat, pont úgy érezhettem magam, mint tinédzser koromban.
