Ádám viszont nem tűnt megilletődöttnek, sőt, egész magabiztos hangon kezdte el ecsetelni, hogy mi történt vele az elmúlt hónapokban, mióta nem vagyunk együtt. Sikerült megszereznie azt az előléptetést, amire már egy éve hajtott, és megszületett a nővérének a kisbabája – de Enikőről és az eljegyzésről egy szót sem ejtett, gondolom tapintatosságból.
– Na és te? Veled mi újság? – szegezte nekem a kérdést. És bár a szakításunk óta legalább százféle szuper monológot írtam össze fejben, hirtelen egyet sem tudtam felidézni. Így hát rávágtam az első dolgot, ami eszembe jutott.
– Van egy kutyám. A menhelyen találkoztunk, ahol dolgozom. Mármint önkénteskedem. Van másik munkám is. Tudod, ami régebben is, szóval ez inkább szabadidős program. És, és nemrég értem haza a Balatonról. Kipróbáltam a szabadesést. Olvass még a témában
Remek, össze-vissza dadogok, furcsa mondatokban – még óvodás koromban is értelmesebben raktam össze a szavakat, mint most. Szinte vártam, hogy elsüssön egy viccet emiatt, hiszen a régi Ádám ki nem hagyta volna a lehetőséget. De csodák csodája, erre nem került sor. Ehelyett érdeklődött a kutyus felől, és megemlítette az ő balatoni kiruccanásukat.
