– És veled mi a helyzet? Csak nem te is a versenyre készülsz? – kérdezte tőlem.
– Naná, honnan tudtad?
Oké, tudom, hogy ez nem teljesen igaz, de mit mondhattam volna? Végül is még benevezhetek, és épp a kis füllentésemnek köszönhetően beszéltük meg, hogy másnap együtt fogunk edzeni. Biztosan nem lesz belőle semmi gond: a mai volt a bemelegítésem, holnap sokkal jobban fog menni a futás. Olvass még a témában
Másnap
Persze tévedtem. Reggel olyan izomlázam volt, hogy még a lábujjamat sem tudtam fájdalom nélkül megmozdítani, és komolyan azon gondolkodtam, hogy szívószállal iszom meg a levest, csak hogy ne kelljen a kanalat emelgetnem. Mert úgy tűnik, hiába a lábaiddal szaladsz, attól még a karod nem ússza meg az izomlázat. De még ez sem állíthatott meg abban, hogy kimenjek futni este Dáviddal (bár ezúttal villamossal utaztam ki a Városligetig, nehogy kifáradjak az oda úton). Ő már ott volt, épp bemelegítő gyakorlatokat végzett, majd nekem szegezte a kérdést:
