Azt mindenki tudja, hogy kedden volt Nőnap, az utcákat ugyanis ellepték a virágokkal sétáló lányok – így még az is könnyen kitalálhatta a dátumot, aki hónapok óta nem nézett naptárra. Valószínűleg mondanom sem kell, hogy az én kezemben rózsa helyett egy szelet csoki volt (tőlem, magamnak); elvégre ha már Nőnap van, nekem is kijár egy kis kényeztetés. A pozitív hozzáállásomat viszont hamar letörték, ugyanis már ahogy beléptem a munkahelyemre, elcsíptem fél füllel egy beszélgetést…
– A pasimmal már 2 éve vagyunk együtt, de nemhogy Nőnapra, vagy esetleg Valentin-napra, még az évfordulónkra se nagyon vesz semmit.
– Te legalább megtaláltad az Igazit, én már lassan 3 hónapja vagyok egyedül…
Ahogy meghallottam ezt az utóbbi mondatot, majdnem sikerült félrenyelnem a csokimat – ami valljuk be, hatalmas pazarlás lett volna. Legszívesebben ezzel a lendülettel odafordultam volna a lányokhoz, hogy megosszam velük, az én kapcsolatom már legalább 1 éve véget ért, és bár azóta rengeteg pasi keltette fel az érdeklődésem, ezek mind híres hollywoodi sztárok voltak, és kétlem, hogy ez kölcsönös lett volna… De aztán gyorsan meggondoltam magam, hiszen felesleges feszültségre (na meg arra, hogy bolondot csináljak magamból) aztán végképp nincs szükségem. Olvass még a témában
A pszichológus szerint van egy módszer, amely képes minden kapcsolatot felvirágoztatni
Mutatjuk a legszebb helyeken játszódó Netflix filmeket
Párkapcsolati kiégés: a jelenség, amiről nem szeretünk beszélni
„Szeretem a férjem, még akkor is, ha csak a B-terve voltam.” – Vallomások azoktól, akik sosem voltak mások első választása
