Neked is feltűnt már, hogy egyes emberek mindenben találnak valami rosszat? Ha borús idő van, akkor épp az a gond, hogy teljesen lehúzza a kedvüket. Ha kisüt a nap, kezd túl meleg lenni a télikabátban, és vakító a fény, akkor meg az a baj. Ha a munkahelyen nincs túl sok feladat, akkor unatkoznak. De ha tele van az asztal papírokkal, mindenki mérgelődik miatta. És így tovább, a lista pontjait akár napokon át lehetne sorolni, és még akkor sem érnénk a végére. Jó, persze azt határozottan nem állíthatom, hogy az én számból nem csúszik ki olykor egy-egy panasz, hiszen annak kábé annyi valóságalapja lenne, mint egy beszélő állatokról szóló mesének. De én általában csak magammal osztom meg ezeket.
Azt mindenki tudja, hogy kedden volt Nőnap, az utcákat ugyanis ellepték a virágokkal sétáló lányok – így még az is könnyen kitalálhatta a dátumot, aki hónapok óta nem nézett naptárra. Valószínűleg mondanom sem kell, hogy az én kezemben rózsa helyett egy szelet csoki volt (tőlem, magamnak); elvégre ha már Nőnap van, nekem is kijár egy kis kényeztetés. A pozitív hozzáállásomat viszont hamar letörték, ugyanis már ahogy beléptem a munkahelyemre, elcsíptem fél füllel egy beszélgetést…
– A pasimmal már 2 éve vagyunk együtt, de nemhogy Nőnapra, vagy esetleg Valentin-napra, még az évfordulónkra se nagyon vesz semmit.
– Te legalább megtaláltad az Igazit, én már lassan 3 hónapja vagyok egyedül…
Ahogy meghallottam ezt az utóbbi mondatot, majdnem sikerült félrenyelnem a csokimat – ami valljuk be, hatalmas pazarlás lett volna. Legszívesebben ezzel a lendülettel odafordultam volna a lányokhoz, hogy megosszam velük, az én kapcsolatom már legalább 1 éve véget ért, és bár azóta rengeteg pasi keltette fel az érdeklődésem, ezek mind híres hollywoodi sztárok voltak, és kétlem, hogy ez kölcsönös lett volna… De aztán gyorsan meggondoltam magam, hiszen felesleges feszültségre (na meg arra, hogy bolondot csináljak magamból) aztán végképp nincs szükségem.
A világ egyik legfurcsább „versenye”
Az ehhez hasonló beszélgetések azonban valahogy megtöltötték az egész irodát. Szinte mindenki arról dumált (munka helyett természetesen), hogy ki húzta a rövidebbet: az egyik lánynak fél év alatt négyszer törték össze a szívét, a másik 5 éve vár az eljegyzésére, de még mindig semmi, és így tovább… Kezdtem úgy érezni, mintha egy „Ki járt a legrosszabbul?” verseny élő adását nézném, csak éppen azt nem értettem, hol a zsűri, és mi lesz a főnyeremény. Mert a helyükben én biztosan nem szívesen vettem volna át a képzeletbeli „Év legnagyobb balszerencsése” díjat.
A téma aztán rövidesen ugrott egy kicsit, és hamarosan már azon ment a diskurzus, kinek van több problémája: a szingliknek vagy a kapcsolatban élőknek? Egy darabig hallgattam a két tábor érveit, kezdve a „körülöttem mindenki házasodik, csak én nem„-től egészen a „párom melóhelyén szinte csak nők vannak, csoda, hogy féltékeny vagyok?„-ig, aztán inkább visszahuppantam az íróasztalom mögé, munkát színlelve. Valójában viszont elgondolkodtam: ugyan ki mondta, hogy az egyik rosszabb, mint a másik? Sőt, miért egyből a negatív dolgokra tereljük a hangsúlyt?
Oké, tudom, én se mindig rajongok azért, hogy a kapcsolati státuszom egyedülálló, azért meg pláne nem, ha ezt még szóvá is teszik. De azért valljuk be, szinglinek lenni nem olyan rossz dolog; csak a marketingje gyenge. Akik kapcsolatban vannak, azt gondolhatják, magányosak vagyunk. A bulizásba menekülünk. Esetleg egész nap otthon üldögélünk a négy fal között, és sorban vásároljuk a macskákat, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Szóval tudod, mire gondolok. Pedig valójában egy rakatnyi előnye van a szingliségnek (pont úgy, mint a párkapcsolatoknak is, de jelen helyzetem miatt inkább az előbbire koncentrálnék). Úgyhogy rövidesen össze is gyűjtöttem ezeket gondolatban, és még csak nem is tartott sokáig a dolog.
Ki mondta, hogy szinglinek lenni olyan rossz?
1. Nincs féltékenység, sem bizalmi problémák.
Persze tudom, hogy egy kapcsolat csodálatos dolog, és tele van örömteli pillanatokkal, de a féltékenységből vagy a bizalomhiányból eredő viták hiányoznak a legkevésbé. „Miért nem hív fel?„, „Ki ez a lány, akivel pózol a parti fotón?”, és társai egy kapcsolat elején kifejezetten stresszesek tudnak lenni. Szingliként erről le van a gondunk, hiszen az egyetlen pasi, akinek a gondolatait fejtegetnem kell, az a kedvenc sorozatom főszereplője.
2. Közelebbi viszonyba kerülsz a barátaiddal.
Legalábbis a szintén egyedülállókkal. Elvégre több szabadidőnk van, amit együtt tudunk tölteni, és garantáltan egyetértünk a pasi-kérdésekben is. Ráadásul az egyik legviccesebb program határozottan az, amikor egy közös buli után átbeszéljük a részleteket – még ha azok kissé kínosan is sültek el.
3. Az időbeosztásod kizárólag rajtad múlik.
Ha kapcsolatban vagy, kénytelen leszel összehangolni a szabadidődet a pasidéval. Ha szingli vagy, azt csinálsz, amit csak akarsz, akkor, amikor akarod. Buli szerda este? Naná! Egész napos „pizsiben nézem a Szex és New Yorkot és nem csinálok semmit„? Bármikor!
4. A karriered a fókuszban.
Minden erődet arra fordíthatod, hogy valóra váltsd az álmaidat, és olyan karriert fuss be, amilyenről mindig álmodtál. Nincs bűntudat amiatt, hogy lemondtál egy újabb találkozót, és nem érzed rosszul magad, ha felhalmozódik a munka, mert az idődet a pasiddal töltötted.
5. Sokkal jobban megismered önmagad.
Talpraesett leszel, és függetlenebb. Noha a barátaid ott vannak melletted, valójában tudod, hogy leginkább magadra számíthatsz a komoly döntések előtt, és ezeket a saját véleményed alapján hozod meg. Egy önismereti utazással is felér ez az időszak, hiszen az egyedülléted alatt arra is rájössz, egy következő szerelemben mit keresel pontosan. És semmiképp sem elégedsz meg ennél kevesebbel.
Noha szívesen megmutattam volna a munkatársaimnak ezt a kis listát, mégsem tettem. Ugyanis eszembe jutott, hogy valójában senkinek sem kell bizonygatnom azt, miért nem baj olykor egyedülállónak lenni. És egy dologban határozottan biztos vagyok: kizárt, hogy örökké szinglik maradjunk.
Előbb-utóbb mindenki megismer valakit, aki megdobogtatja a szívét, és aki miatt még arra is képesek vagyunk, hogy minden nap tökéletes frizurát és sminket csináljunk magunknak (akár kora reggel). Épp ezért kell kiélveznünk ezt az egyedül töltött időszakot annyira, amennyire csak lehet. Hiszen amikor 2, 5 vagy 10 év múlva visszatekintünk ezekre a hónapokra, biztos, hogy sírásra, búskomorságra és elvesztegetett időre szeretnénk emlékezni? Mert én semmiképp sem! 🙂