Azt mindenki tudja, hogy kedden volt Nőnap, az utcákat ugyanis ellepték a virágokkal sétáló lányok – így még az is könnyen kitalálhatta a dátumot, aki hónapok óta nem nézett naptárra. Valószínűleg mondanom sem kell, hogy az én kezemben rózsa helyett egy szelet csoki volt (tőlem, magamnak); elvégre ha már Nőnap van, nekem is kijár egy kis kényeztetés. A pozitív hozzáállásomat viszont hamar letörték, ugyanis már ahogy beléptem a munkahelyemre, elcsíptem fél füllel egy beszélgetést…
– A pasimmal már 2 éve vagyunk együtt, de nemhogy Nőnapra, vagy esetleg Valentin-napra, még az évfordulónkra se nagyon vesz semmit.
– Te legalább megtaláltad az Igazit, én már lassan 3 hónapja vagyok egyedül…
Ahogy meghallottam ezt az utóbbi mondatot, majdnem sikerült félrenyelnem a csokimat – ami valljuk be, hatalmas pazarlás lett volna. Legszívesebben ezzel a lendülettel odafordultam volna a lányokhoz, hogy megosszam velük, az én kapcsolatom már legalább 1 éve véget ért, és bár azóta rengeteg pasi keltette fel az érdeklődésem, ezek mind híres hollywoodi sztárok voltak, és kétlem, hogy ez kölcsönös lett volna… De aztán gyorsan meggondoltam magam, hiszen felesleges feszültségre (na meg arra, hogy bolondot csináljak magamból) aztán végképp nincs szükségem. Olvass még a témában
„A kollégáim folyton azon viccelődnek, milyen sokba kerül egy nő.” – A nők elvárásai túl magasak vagy a férfiak vannak túl mélyen?
Kit szeret jobban a férfi: a feleségét vagy a szeretőjét? – Férfiakat kérdeztünk, meglepő válaszokat kaptunk
Háziasított szexpartner? A szinglik 8 leggyakoribb melléfogása
4 jel, hogy érzelmileg érettebb vagy a párodnál
A világ egyik legfurcsább „versenye”
Az ehhez hasonló beszélgetések azonban valahogy megtöltötték az egész irodát. Szinte mindenki arról dumált (munka helyett természetesen), hogy ki húzta a rövidebbet: az egyik lánynak fél év alatt négyszer törték össze a szívét, a másik 5 éve vár az eljegyzésére, de még mindig semmi, és így tovább… Kezdtem úgy érezni, mintha egy „Ki járt a legrosszabbul?” verseny élő adását nézném, csak éppen azt nem értettem, hol a zsűri, és mi lesz a főnyeremény. Mert a helyükben én biztosan nem szívesen vettem volna át a képzeletbeli „Év legnagyobb balszerencsése” díjat.
A téma aztán rövidesen ugrott egy kicsit, és hamarosan már azon ment a diskurzus, kinek van több problémája: a szingliknek vagy a kapcsolatban élőknek? Egy darabig hallgattam a két tábor érveit, kezdve a „körülöttem mindenki házasodik, csak én nem„-től egészen a „párom melóhelyén szinte csak nők vannak, csoda, hogy féltékeny vagyok?„-ig, aztán inkább visszahuppantam az íróasztalom mögé, munkát színlelve. Valójában viszont elgondolkodtam: ugyan ki mondta, hogy az egyik rosszabb, mint a másik? Sőt, miért egyből a negatív dolgokra tereljük a hangsúlyt?
Oké, tudom, én se mindig rajongok azért, hogy a kapcsolati státuszom egyedülálló, azért meg pláne nem, ha ezt még szóvá is teszik. De azért valljuk be, szinglinek lenni nem olyan rossz dolog; csak a marketingje gyenge. Akik kapcsolatban vannak, azt gondolhatják, magányosak vagyunk. A bulizásba menekülünk. Esetleg egész nap otthon üldögélünk a négy fal között, és sorban vásároljuk a macskákat, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Szóval tudod, mire gondolok. Pedig valójában egy rakatnyi előnye van a szingliségnek (pont úgy, mint a párkapcsolatoknak is, de jelen helyzetem miatt inkább az előbbire koncentrálnék). Úgyhogy rövidesen össze is gyűjtöttem ezeket gondolatban, és még csak nem is tartott sokáig a dolog.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
