De tényleg. Úgy éreztem, hogy ideje bevezetnem a „szingli, de imádja” korszakot, és szünetet tartani az ismerkedésben – még akkor is, ha egyébként nem is voltam randizni már kábé a dinókori robbanás óta. Hiszen tudod, hogy van ez. Ha elhiteted magaddal, hogy ez a saját döntésed volt, máris kevésbé tűnik olyan balszerencsésnek a helyzet. Ezzel a megnyugtató gondolattal dőltem hátra a kanapén szerda este, amiből aztán a telefonom csörgése zökkentett ki. És persze kitől érkezett a hívás, épp abban a pillanatban, amikor feladtam a randizást? Hát persze, hogy attól a sráctól!
– Sziaaa, én Gergő vagyok, és Nórit keresem.
– Őőő, hát, ha Nórit keresel, akkor eléggé félretárcsáztál. Én Dóri vagyok.
– Ja igen, ne haragudj, tényleg. Ugye nem zavarlak?
Szívesen megosztottam volna vele, hogy ami azt illeti, „Nóri” éppen komoly döntéseket hozott meg szerelmi ügyekben, de végül is eltolhatom a dolgot egy-két nappal, nem igaz? Az emlékeimben élesen élt annak a srácnak a képe, aki leszólított hazafelé menet, és egyébként kifejezetten szimpatikus volt. A telefonálós pasi már kevésbé, de mindenki megérdemel egy esélyt – legalábbis így tartja a mondás. Úgyhogy elengedtem a korábbi fogadalmamat egy kis időre, és beleegyeztem egy randiba, amiről hamarosan kiderült, hogy életem legfurcsább találkozója volt. Olvass még a témában
A szakítás 5 szakasza: ha próbálod megfejteni, mikor és hol mentek félre a dolgok
Be kell-e számolni egy új kapcsolatban a korábbi hűtlenségről?
„A szerelem elmúlik. Azt kell nézni, mi marad utána” – Párok mesélnek sikeres házasságuk titkáról
„Elengedtem, nem kérdeztem, mi az oka.” Mi történt, amikor a házastársad válni akart, de te nem?
Péntek este váratlan fordulatokkal
Úgy gondoltam, hogy megfogadom Bence múlt heti tanácsát, és puccos randi program helyett valami sokkal hétköznapibbra szavaztunk Gergővel. Mindketten gondolatban kiválasztottunk két helyet a fővárosban, ahova elkalauzoljuk egymást (persze viszonylag a közelebbi részeken, elvégre egy óra tömegközlekedés egyik pontról a másikra már kevésbé szórakoztató), és közben beszélgetünk, ismerkedünk, esetleg megiszunk valamit. Tudod, a szokásos.
