Péntek este váratlan fordulatokkal
Úgy gondoltam, hogy megfogadom Bence múlt heti tanácsát, és puccos randi program helyett valami sokkal hétköznapibbra szavaztunk Gergővel. Mindketten gondolatban kiválasztottunk két helyet a fővárosban, ahova elkalauzoljuk egymást (persze viszonylag a közelebbi részeken, elvégre egy óra tömegközlekedés egyik pontról a másikra már kevésbé szórakoztató), és közben beszélgetünk, ismerkedünk, esetleg megiszunk valamit. Tudod, a szokásos.
Be kell, hogy valljam, olyan rég voltam randizni, hogy már el is felejtettem, mit és hogyan kell csinálni. Vajon változtak a szabályok? Miben szokás manapság menni? És most mi van ezzel az „első randin csók” dologgal? Az első randin lefeküdni témáról nem is beszélve… Miközben gyűjtöttem a kérdéseket a fejemben, hirtelen úgy éreztem magam, mint a nagymamám, aki már nem tudja követni a fiatalok életritmusát. Pedig csak 25 vagyok, de néha tényleg úgy tűnik, hogy óriási a szakadék köztem és a tinédzserek között. Áthidalhatatlan szakadék. Erről jut eszembe, egyik nap láttam egy egész érdekes videót egy nemrég épült üveghídról, ami elképesztően hosszú volt, és… Jézusom, Dóri, koncentrálj!
A figyelmem állandóan elkalandozott készülődés közben, úgyhogy ehhez hasonló gondolatok keringtek a fejemben, miközben felöltöztem, kisminkeltem magam, és felvettem a magas sarkú bokacsizmámat – ami miatt kénytelen voltam visszafordulni az utca végéből, mert eszembe jutott, hogy nem is ebben akartam menni. Elvégre, ha tényleg olyan túrázós lesz a nap, mint képzeltem, ebben a lábbeliben az este végére három lépést sem fogok tudni megtenni. És ezzel nem fogom elkápráztatni a srácot, az egyszer biztos. Olvass még a témában
„A fülembe súgott és belezúgtam” – Nem szándékos szexi dolgok, amik veled történtek
TESZT: Mennyire anyáskodsz a párod felett? A válaszaidból kiderül
„Tökéletes férj lett belőle, csak nem az enyém” – Megváltozhat-e a volt partner egy új ember oldalán?
5+1 apró jel, hogy a párkapcsolatod jobb, mint gondolnád
Gergővel a körúton találkoztunk, ahol kellemes negyed órát vártam rá a villamos megállóban. Oké, persze tudom, hogy mindenkinél becsúszhat egy kis késés, hiszen péntek délután eljutni egyik pontból a másikba komoly kihívást jelenthet. Na de legalább egy sms-t írhatott volna, nem? Már hivatalosan eldöntöttem, hogy még várok mondjuk 3 villamost, és utána lelépek, amikor végre megérkezett a srác.
