3 bébiszitter-horrorsztori, ami után nem akarsz az unokaöcsédre vigyázni

3 bébiszitter-horrorsztori, ami után nem akarsz az unokaöcsédre vigyázni

Címlap / Életmód / Család / 3 bébiszitter-horrorsztori, ami után nem akarsz az unokaöcsédre vigyázni

1/3. Fodrászos „játék”

„Amikor 15 éves voltam, egy külvárosi részre költöztünk, és gyorsan összebarátkoztunk a szomszédainkkal, akiknek volt két szuperaranyos gyerekük, a 6 éves Dóri és a 4 éves Jocó. Amikor a szüleik megkérdezték, hogy néha nem vigyáznék-e rájuk egy kis zsebpénzért, úgy éreztem, hogy ennél könnyebben még sosem szereztem pénzt. 

Egyik este átmentem vigyázni rájuk, megmelegítettem a kikészített vacsorát, cukin rajzolgattak, amíg én elmosogattam, aztán éppen, amikor lefekvéshez készülődtünk, Jocó kitalálta, hogy fodrászosat akar játszani, és levágja a nővére haját. Dóri imádta az ötletet, én nem annyira voltam oda a gondolattól, hogy meg kell magyaráznom majd a szüleinek, miért néz ki úgy, mint egy trollbaba, úgyhogy megpróbáltam más játékokat javasolni, de semmi nem használt.

A gyerekek a fürdőbe rohantak, megszerezték az ollót, és amikor elvettem Jocótól és feltettem egy magasabb polcra, ahol nem éri el, teljesen bedühödött.

Berohant a szülei szobájába, magára zárta az ajtót, ami már önmagában is rémisztő, de hallottam, ahogy odabent elkezd minden egyes holmit kidobálni a ruhásszekrényből.

AndrewLozovyi/depositphotos.com

Dóri közben annyira megrémült, hogy sírni kezdett, én teljesen kétségbeestem, megígértem Jocónak mindent, nézhet tévét, süthetünk egy sütit, de semmi nem használt. A 15 éves én annyira pánikba esett és annyira nem tudtam mit kezdeni a két üvöltő gyerekkel, hogy végül azt mondtam: oké, játszhatsz fodrászosat, levághatod az én hajamat. És így történt, hogy megengedtem egy 4 évesnek, hogy az egyik tincsemből levágjon egy jó öt centis darabot… Nem is tudom, mit gondoltam, egyszerűen csak pánikba voltam esve.” (Zsófi, 19)

2/3. Rettenetes sírás

„Egy nyáron egy barátnőmmel elvállaltuk, hogy vigyázunk az egykori tanárnőnk két éves kisfiára, aki szuper aranyos kissrác volt, de nagyon ragaszkodott az anyukájához. Megérkeztünk a barátnőmmel, és minden rendben volt, az anyuka elkezdett készülődni, amitől a kisfiú láthatóan nyugtalan lett, de még nem volt baj. Viszont amikor az anyukája kilépett az ajtón, óriási könnyekkel zokogni kezdett, nekidőlt az ajtónak és csak sírt, nem lehetett elmozdítani.

Az anyukája hagyott egy listát arról, hogy mikkel próbálkozzunk, ha sírni kezd, és mi mindent meg is próbáltunk: énekeltünk, fújtunk buborékot, próbáltuk a plüss állatát, de semmi sem használt.

Rettenetes volt látni. Két órán keresztül megállás nélkül zokogott, és akkor is csak azért hagyta abba, mert annyira elfáradt, hogy elaludt a padlón. Másnap is vissza kellett mennünk, de akkor már lényegesen jobb volt a helyzet, 10 perc sírás után megnyugodott és békésen játszottunk, amíg az anyukája hazaért. De azt az első napot soha nem felejtem el.” (Alexa, 18)

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Oldalak: 1 2

»

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást