Lakó Gabriella, tanácsadó pszichológus szerint a gyermekeknél a serdülőkor kezdetén, a tízes évek elején, nagyjából 12-14 éves kor körül kerülnek előtérbe a kortárskapcsolatok.
– A kortárscsoport felé fordulás a szülőkről való érzelmi leválást szolgálja. A kamaszkor feladata az önálló „én” definiálása, az én-azonosság, a folytonosság, a koherencia érzésének megszerzése, az identitás megszilárdulása, stabil értékrend kialakítása. A kortárskapcsolatok, a barátságok, szerelmek mind ezt a folyamatot, az „én” különböző helyzetekben és viszonylatokban való megtapasztalását segítik – magyarázta a szakértő.
A szülőkről való érzelmi leválás érdekében a serdülő keresi az egyedüllétet és ezt feloldandó a kortársak társaságát. A baráti kapcsolatokban próbálják ki új szerepeiket, gyakorolják stílusukat, én-védelmüket. Az eddig piedesztálon lévő szülő fokozatosan valóságos emberré válik a serdülőkor küszöbén a gyermek számára, értékeivel és hibáival együtt. – Akit eddig csodált, azt most éles kritika alá veszi, miközben saját értékrendjének, önállóságának és én-határainak kialakítására törekszik. Ez a folyamat elengedhetetlen ahhoz, hogy később erős és önálló, dönteni tudó, kellő magabiztossággal rendelkező felnőtté váljon – mondta Lakó Gabriella. Olvass még a témában
A serdülők akkor is igénylik a szülők társaságát, amikor éppen lázadnak, csak másként. A kapcsolatnak át kell alakulnia, egyenrangúbbá kell válnia. A megértés és a türelem nagyon fontos ebben az időszakban a szülők részéről
