Minden gyermeknél eljön az a pont, amikor a családjával való időtöltés helyett a barátokkal kezd el intenzívebben találkozni, és a kortársak válnak számára a legfontosabb csoporttá.
Lakó Gabriella, tanácsadó pszichológus szerint a gyermekeknél a serdülőkor kezdetén, a tízes évek elején, nagyjából 12-14 éves kor körül kerülnek előtérbe a kortárskapcsolatok.
– A kortárscsoport felé fordulás a szülőkről való érzelmi leválást szolgálja. A kamaszkor feladata az önálló „én” definiálása, az én-azonosság, a folytonosság, a koherencia érzésének megszerzése, az identitás megszilárdulása, stabil értékrend kialakítása. A kortárskapcsolatok, a barátságok, szerelmek mind ezt a folyamatot, az „én” különböző helyzetekben és viszonylatokban való megtapasztalását segítik – magyarázta a szakértő.
A szülőkről való érzelmi leválás érdekében a serdülő keresi az egyedüllétet és ezt feloldandó a kortársak társaságát. A baráti kapcsolatokban próbálják ki új szerepeiket, gyakorolják stílusukat, én-védelmüket. Az eddig piedesztálon lévő szülő fokozatosan valóságos emberré válik a serdülőkor küszöbén a gyermek számára, értékeivel és hibáival együtt. – Akit eddig csodált, azt most éles kritika alá veszi, miközben saját értékrendjének, önállóságának és én-határainak kialakítására törekszik. Ez a folyamat elengedhetetlen ahhoz, hogy később erős és önálló, dönteni tudó, kellő magabiztossággal rendelkező felnőtté váljon – mondta Lakó Gabriella.
A serdülők akkor is igénylik a szülők társaságát, amikor éppen lázadnak, csak másként. A kapcsolatnak át kell alakulnia, egyenrangúbbá kell válnia. A megértés és a türelem nagyon fontos ebben az időszakban a szülők részéről
Akit eddig csodált, azt most éles kritika alá veszi, miközben saját értékrendjének, önállóságának és én-határainak kialakítására törekszik. Ez a folyamat elengedhetetlen ahhoz, hogy később erős és önálló, dönteni tudó, kellő magabiztossággal rendelkező felnőtté váljon.
A tanácsadó pszichológus szerint ahhoz, hogy ne essünk szülőként kétségbe, segíthet, ha felidézzük saját serdülőkorunkat, hogyan éltük meg mi ezt az időszakot, mire volt szükségünk. Nehezíti az elfogadást, ha a saját serdülőkorunkkal kapcsolatban feldolgozatlan élményeink, elakadásunk van.
– Könnyebb azoknak a szülőknek, akiknek vannak egyéb kreatív elfoglaltságot jelentő feladatai, tartalmas párkapcsolata, társas kapcsolatai. Éppen ezért érdemes új célokat találni, megvalósítani a régi vágyakat, fontos dolgokkal, a hobbinkkal elfoglalni magunkat, és a szülőtársunkkal megújítani a házassági kapcsolatot programokkal, utazással, társasági élettel – javasolta a szakértő.
A gyermeket nem érdemes tiltani a barátoktól, hiszen ha akadályokat érez önállósodási harcai során, lehet, hogy kíméletlenebb lesz, gyorsítani fogja az elszakadást, vagy épp ellenkezőleg, a túlzottan erős érzelmi kötelék és tiltás következtében tehetetlenné és önbizalom hiányossá is válhat, aki nem tudja megtapasztalni saját értékeit, személyiségének erejét.
– Szülőként nem jó a túlzott szigor, de a túlzott engedékenység sem. A merev és leküzdhetetlen korlátok közül nem lehet fokozatosan, csak hirtelen kilépni, de az sem jó, ha nincs kivel és mivel küzdeni. A határok védelmet is nyújtanak – tette hozzá a tanácsadó –, márpedig a fiatalnak még igencsak szüksége van a család nyújtotta biztonságra.
Hátszegi Eszter pszichológus elmondta, hogy a kiskamaszkor alatt a 10-13 éves korosztályt értjük, azonban mint minden más fejlődési szakaszban, itt is nagy egyéni eltérések vannak: akad olyan gyermek, akin már az iskolába kerüléskor mutatkoznak a kamaszodás első jelei, míg másoknál csak jóval később. – Iskolapszichológusi munkám során az igényt, hogy a barátokkal töltsék az idejüket, leggyakrabban 3.-4. osztályos gyermekeknél figyeltem meg: immár a nyaraik sem a családdal való pihenésről, hanem a barátokkal közös táborokról, egymásnál alvásról szólnak – fogalmazott a szakember.
A késői kamaszkor során azonban általában megtörténik az újraközeledés, amikor a gyermek igényli a szüleivel közösen töltött időt. Az elfogadó, szeretetteli légkör, a nem tolakodó figyelem, a beszélgetésre való nyitottság a szülők részéről segít a kamasznak abban, hogy a későbbiekben visszataláljon szüleihez.
Már kiskamaszkorban elindul az a folyamat, melyben a fiatal igyekszik megtalálni saját hitét, keresi a helyét a világban, elkezdi építeni felnőtt identitását, ami csak úgy lehetséges, ha a korábbi értékektől eltávolodik, megkérdőjelezi azokat. Ezáltal a szülőtől is eltávolodik, a kortárs csoport válik számára mértékadóvá, barátaik tükrében igyekeznek megismerni önmagukat, az ő visszajelzéseik által építik személyiségüket.
– A kezdődő önállóságot foggal-körömmel kell védenie a gyermeknek: minél törékenyebb az önállóság érzése, annál inkább óvni szeretné. Ez megjelenhet abban is, hogy cikinek érzi, ha a szülő elkíséri az iskolába, fogja a kezét, megpuszilja, főként a kortársak ítélő szemei előtt. A késői kamaszkor során azonban általában megtörténik az újraközeledés, amikor a gyermek igényli a szüleivel közösen töltött időt. Az elfogadó, szeretetteli légkör, a nem tolakodó figyelem, a beszélgetésre való nyitottság a szülők részéről segít a kamasznak abban, hogy a későbbiekben visszataláljon szüleihez – magyarázta Hátszegi Eszter.
A pszichológus szerint, hogy szülőként ez a folyamat elviselhető legyen, fontos tisztában lenni azzal, hogy a kamaszkornak nem az az üzenete, hogy a szülő hibázott, vagy elrontotta volna a nevelést. A gyermeke eltávolodása természetes, a gyermek személyiségfejlődésével együtt járó folyamat. – Ez nem csak a serdülő, de a családi életciklus szempontjából is fontos feladat: a család működésének szükségszerű megváltozását vonja maga után, melyben minden résztvevőnek meg kell tanulnia az önmaga ás a másik elfogadását, a konfliktusrendezés új módjait, illetve a család határainak átrendeződését – mondta a szakértő.
Ez egy lehetőség arra, hogy mind a család egésze, mind a szülő és a serdülő kapcsolata fejlődhessen. Ha ekkor gyermekünket eltiltjuk barátaitól, ha túlságosan féltjük, az könnyen vezethet hazudozáshoz.
– Ne felejtsük el, hogy a lázadásuk ellenére a kamaszoknak is szükségük van a szülők által felállított keretekre. Megbeszélhetjük a gyerekkel, hogy milyen elvárásokat támasztunk vele szemben: a szülő tudja, mikorra ér haza, kikkel és hol van. Akár fel is ajánlhatjuk, hogy a barátok az otthonunkba jöjjenek – tette hozzá –, így mi is megismerhetjük őket.
Kép forrása: anatols/depositphotos.com