Tisztázandó az a tény is, hogy a barátságot egyébként máshogy definiálja mindenki. Míg az egyik félnek annyit jelent, hogy a boldog pillanatokban együtt örül veled, addig a másikra csak a fájdalmas időszakokban számíthatsz. Egy kicsit mind a két végletre szükség van. De nem is ez most a fontos, hanem hogy megtanuljuk kiszűrni azokat a barátokat, akik igazából nem is akarják a javunkat.
Ó, az a sokat emlegetett sárga szemű!
Az irigység a mindennapjaink része, velünk születik és velünk hal, viszont képes kapcsolatokat, barátságokat tönkretenni. Pontosabban általa az egyik fél teszi tönkre a másikat. Fontos, hogy raktározzuk el a rossz tapasztalatokat, és ne istenítsük úgy a barátságot, mintha az egy szent kötelék lenne – mert sajnos nem az. Köttetnek persze életre szóló barátságok, de kevés sajnos az annyira szerencsés találkozás.
A szerelemre szokták mondani, hogy nyomorba dönt, pedig szerintem egy álbarátság sokkal nagyobb kárt is teheted benned, mint a szerelem. Gondolj csak bele, mennyi olyan tanácsot fogadtál már meg az életben, amit azért kaptál, hogy még véletlenül se váljon a hasznodra. Olvass még a témában
Nyilván nem egészséges, ha minden sarokban szörnyet látsz, de jobban teszed, ha csupán egyetlen ember tanácsait fogadod meg: a saját magadét. Saját bőrömön is tapasztaltam a hamis tanácsok és „jóakaratnak” álcázott rosszindulatot, és ezzel nem hiszem, hogy egyedi eset lennék.
Nem könnyű megkülönböztetni az igazit a hamis baráttól, de azért vannak árulkodó jelek.
Az igazi barát mindig a javadat akarja, így melletted áll, kitart még akkor is, ha őrültséget csinálsz. Ha meghagyja neked a szabad választás jogát, és nem akar rád kényszeríteni semmit, főleg nem a saját akaratát, akkor már szerzett egy jó pontot.
Jó a tanács, de csak akkor, ha indokolt és indokolva van, a végső döntés pedig a tiéd legyen, ne másé.