Míg gyerekként joggal és reálisan várjuk el a környezetünktől, hogy szeressenek, gondoskodjanak rólunk, addig felnőttként elsősorban a saját felelősségünk, hogy jól bánjunk magunkkal – és a szeretteinknek is segítsünk abban, hogy hogyan kell velünk jól bánni, jól szeretni bennünket, ehhez pedig elengedhetetlen az önszeretet, és hogy tiszteljük saját magunkat, Sudár Györgyi, life és business coach szerint. Ez alatt nem egy narcisztikus fogalmat kell értenünk, hanem egy egészséges, reális, kiegyensúlyozott viszonyulást saját magunkhoz, az önelfogadást.
– A saját magunkhoz való viszonyulásunk alapjait a szüleinkkel való kapcsolat rakja le: ha valakivel nem bánnak jól (akár a családja, akár később a tágabb környezete), akkor ezek a külső viszonyulások, üzenetek az idők során internalizálódnak, belsővé válnak, és azt vesszük észre, hogy pontosan úgy bánunk rosszul magunkkal, ahogy annak idején azt velünk tették. Például egy túlzottan kritikus szülő hangja bennünk tovább élve könnyen maximalizmussá, önkritikus belső viszonyulássá válik – magyarázta a szakember.
Hosszú önismereti munka kell ahhoz, hogy ezt a belső viszonyulást át tudjuk dolgozni, hiszen az egymásnak sokszor ellentmondó társadalmi elvárások sem az önelfogadást nem támogatják, de még azt is üzenik, hogy sosem vagyunk elég jók.
Olvass még a témában
– Tehát ahhoz, hogy magunkat szeretni tudjuk, az kell, hogy szeressenek minket. Persze felnőttként mi is sokat tehetünk magunkért, hogy jobban elfogadjuk azt, akik vagyunk – fogalmazott Sudár Györgyi.
Erősségek és hibák
A szakértőt kérdeztük arról is, miért fontos számunkra, hogy időnként megdicsérjük magunkat. Elmondása szerint az öndicséret azért fontos, mert a reális képhez nem csak a hibáink, de az erősségeink is hozzá tartoznak.
– Sokszor esünk abba a hibába, hogy negatív az énképünk, emiatt a hibáinkat felnagyítva látjuk, de mindazt amit jól csinálunk nem ismerjük el, hanem evidensnek tekintjük. Bár felnőttként is szükségünk van arra, hogy pozitív visszajelzéseket kapjunk, hogy elismerjenek minket, de elsősorban magunknak kell megfelelnünk, és magunkat kell megtanulnunk értékelni, máskülönben túlságosan függő viszonyba kerülünk a környezetünktől, és mások elismerésért harcolunk – hívta fel rá a figyelmet.
Sokan félnek az önszeretettel kapcsolatban attól, hogy elszáll velük a ló, pedig nem attól lesz valaki narcisztikus, hogy elismeri a saját erősségeit, vagy büszke a teljesítményére.
– Az egészséges önszeretet nem énközpontú, nem arról szól, hogy magamat imádom, másokat viszont leértékelek, hanem hogy tisztelem és elfogadom önmagamat, és így teszek másokkal is. A nárcizmus súlyos korai sérülésből ered, így nem kell attól félni, hogy csak úgy beleesünk. Az üres frázisokkal, hamis önimádó üzenetekkel felpumpált ego korántsem egyenlő a valódi belső harmóniával, önelfogadással, személyiségünk, énképünk ennél jóval bonyolultabb és érzékenyebb – mondta Sudár Györgyi.
Az önmagunkkal való együttérzést, a minősítés-nélküliséget, az elég jó vagyok viszonyulást egy életen keresztül érdemes gyakorolni és pallérozni.
– Lehet érzékenyíteni magunkat a jóra is azzal, hogy végig gondoljuk az erősségeinket, sikereinket – és ezek tudatosítása segíthet abban, hogy kicsit más szemszögből lássuk magunkat. Ha úgy érezzük, hogy komolyabb problémánk van az önértékeléssel – tette hozzá –, akkor egy pszichológus sokat tud abban segíteni, hogy újra fogalmazzunk a viszonyunkat önmagunkhoz.
