Korunk előrehaladtával olyan énünk kerülhet felszínre, amit sosem akartunk megismerni.
Öreg
Tinikoromban szánalommal vegyes undorral néztem a 30-40 feletti nőket, akik a diszkóban táncoltak vagy a koncerten tomboltak. Ilyenkor összesúgtunk a barátnőimmel, hogy fúj, minek jön le a fiatalok közé az ilyen öreglány…? Most 38 éves vagyok és ugyanúgy lejárok bulizni: már én vagyok az, akire a fiatalok szánalommal tekintenek és nem érdekel.
A sodrófa
Sosem tudtam magam elképzelni olyan nőként, aki sodrófával várja haza a férjét, mert az a szegény ember leugrott meginni pár sört a haverjaival, hiszen ennyi mindenkinek jár, miért olyan nagy bűn ez? Aztán megszülettek a gyerekek és egy olyan nap után, amikor én viszem őket suliba, elrohanok dolgozni, onnan vásárolni, majd felveszem őket a suliból, vacsorát főzök, tanulok velük, fürdés után mesét olvasok, majd hullafáradtan mosogatok és a férjem hazaállít spiccesen, mert ő leugrott a haverokkal egy italra… Nos, ilyenkor szét tudnám verni a fején azt a bizonyos sodrófát. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
