A sodrófa
Sosem tudtam magam elképzelni olyan nőként, aki sodrófával várja haza a férjét, mert az a szegény ember leugrott meginni pár sört a haverjaival, hiszen ennyi mindenkinek jár, miért olyan nagy bűn ez? Aztán megszülettek a gyerekek és egy olyan nap után, amikor én viszem őket suliba, elrohanok dolgozni, onnan vásárolni, majd felveszem őket a suliból, vacsorát főzök, tanulok velük, fürdés után mesét olvasok, majd hullafáradtan mosogatok és a férjem hazaállít spiccesen, mert ő leugrott a haverokkal egy italra… Nos, ilyenkor szét tudnám verni a fején azt a bizonyos sodrófát.
