Agysejtek
Úgy éreztem, mintha az anyaságom első éveiben az IQ-m minden hónapban esett volna. Az elszigeteltség, az otthonülés, a társaság hiánya és a mindennapok monotonitása egyszerűen falta az agysejtjeimet és a végén úgy voltam vele, hogy a munkahelyemen a legrosszabb napot is jobban élveztem, mint az anyaságom legjobb napját.
Felejtés
A nővéremmel egész életünkben legjobb barátnők voltunk, de mióta két gyereke van, mintha elfelejtette volna önmagát. Nem jár sehova, azt mondja nincs kedve és „sosem volt ő nagy bulizós.” Hogy mi?! A legnagyobb partygirl volt, minden buli központja! Már az anyám mondogatja neki, hogy mozduljon ki egy kicsit – mert ő is látja, hogy elszigeteli magát – de nem hajlandó. Csak a gyerekek körül forog az élete, semmi más nem történik vele, semmi másról nem tud beszélni, csak a pelenkákról, a szoptatásról, a bébikajákról stb.
Nekem kilenc hónapos a kislányom, de attól még van életem, találkozom a barátaimmal. Erre a nővérem csak fellengzősen annyit mond, hogy egyetlen gyerkőc semmi, majd megtudom, milyen anyának lenni, ha megszületett a második gyerekem. Nem akarom megszakítani vele a kapcsolatot mert szeretem, de elviselhetetlenül viselkedik. Olvass még a témában
