Szétszakítva
Azért nem csevegek a férjemmel, mert nincs rá sem időm, sem energiám. Munkából fáradtan rohanok bevásárolni, majd hazacipekedek és kezdődik a „második műszakom.” Hazajönnek a gyerekek, nekik vacsorát kell adni, rá kell néznem a leckéjükre, előkészítem őket másnapra. Megtervezem a hetet: edzések, versenyek, különórák, gyerekzsúrok, iskolai ünnepek, orvosi időpontok stb. Hétvégén is én vagyok a program- és kajafelelős és emellett a lakást össze kell kapnom. A férjem úgysem segít, minek értekezzek vele bármiről is…
Lemásolva
Négy hónapja elegem lett abból, hogy a kapcsolatba én teszek bele mindent – ő pedig az égvilágon semmit – ezért én is elkezdtem úgy élni, mint ő. Nem tervezek vele közös programot, de eljárok a barátnőimmel. Csak a saját ruháimat mosom és csak olyan ételt főzök, amit én szeretek, vele nem foglalkozom. Azt hittem, majd észreveszi magát, de nem változott semmi. A ruháit az anyjához viszi kimosatni és nála is eszik. Esténként nem beszélhetünk, mindenki a saját laptopja vagy a tévé előtt kuksol. Kíváncsian várom, mikor áll végre elém, hogy ez így nem megy tovább, de ez még nem történt meg. Miért nem veszi észre magát? Mire vár? Vagy ez így is jó neki? Egyszerűen nem értem…
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
