A családi összejöveteleken, baráti találkozókon vagy akár munkahelyi beszélgetésekben rendre felbukkannak ezek a kérdések. „Mikor jön a lánykérés?”, „És az esküvő?”, „Na és a baba?” – legtöbbször kedves érdeklődésnek álcázva, de mégis nyomasztó erővel. Mintha a boldogság és a sikeresség mércéje kizárólag ezekből a válaszokból állna. Pedig az élet ritmusa nem mindenkinél azonos. Van, aki huszonévesen találja meg a társát és természetes, hogy hamar családot alapít, míg másnak hosszabb út vezet odáig, vagy épp teljesen más tervei vannak. Egy biztos, az, hogy kinek mikor és hogyan történnek meg ezek a fordulópontok, kizárólag rá tartozik.
Nem kötelességünk felelni
Fontos felismerni, hogy nem kötelességünk minden kérdésre felelni. Jogunk van határt húzni, és jogunk van ahhoz is, hogy a saját tempónkban haladjunk. Nem vagyunk kevesebbek attól, ha az életünk nem a klasszikus forgatókönyv szerint alakul. A társadalmi nyomás helyett sokkal inkább azt kellene előtérbe helyeznünk, hogy mi az, amitől valóban jól érezzük magunkat a bőrünkben. A boldogság nem mindig az eljegyzési gyűrű, a menyasszonyi ruha vagy a gyerekszoba berendezése mögött rejtőzik. Néha egy jól megélt jelen, egy beteljesítő munka, vagy egy utazás adja meg azt az érzést, hogy a helyünkön vagyunk. Talán épp itt lenne az ideje, hogy újraírjuk a kérdéseket. Ahelyett, hogy tolakodóan faggatóznánk mások életéről, inkább azt kérdezzük: „Mi tesz most boldoggá?”, „Miben érzed magad kiteljesedve?”, „Mire vagy most a legbüszkébb?”
