Azt hittem, ez ritkaság, de a barátaim szerint az idősebb nőkkel sokkal egyszerűbb minden
Amikor a párkeresésről beszélgetünk, hajlamosak vagyunk elhinni a régi sztereotípiákat, miszerint a férfiak mindig a lehető legfiatalabb partnert keresik.
Azonban az utóbbi időben a saját környezetemben is azt látom, hogy a megszokott forgatókönyvek kezdenek átíródni. Egyre többször tapasztalom, hogy a harmincas-negyvenes éveikben járó férfi barátaim kifejezetten az érettebb nők társaságát preferálják. Néha elég csak egy közös programnál megfigyelnem a dinamikákat: a srácok sokszor a tőlük akár tíz-húsz évvel idősebb nők mellett horgonyoznának le. Persze nem mehettem el szó nélkül a megfigyeléseim mellett, úgyhogy kifaggattam őket, miért is találják annyira lenyűgözőnek az érettebb korosztályt. A válasz sokrétű, mégis elég kézenfekvő volt: Olvass még a témában
Másként látnak minket, mint mi magunkat
Talán ami leginkább meglephet minket, nőket, talán az, hogy míg mi azt érezzük, az idő ellenünk dolgozik, a férfi ismerőseim ezt egészen másként látják. Szerintük a mai negyvenes-ötvenes nők egyszerűen megnyerték a genetikai lottót: stílusosak, fittek és olyan „finomra csiszolt” elegancia van bennük, amit egy huszonéves még csak most tanul. De a külsőnél is fontosabb nekik az a belső béke, ami ebből a korosztályból árad.
Egy érett nő már nem játszmázik, pontosan tudja, ki ő, és nem egy „elváráscsomagot” nyújt át az első randin, hanem egy egyenrangú partnert kínál saját személyében.
Ez a fajta magabiztosság és önazonosság elképesztő mágnesként működik a harmincas barátaimnál, akik – elmondásuk szerint – már nagyon belefáradtak a megfelelési kényszerbe.
Kötöttségek nélküli szabadságot remélnek mellettünk
A srácok sztorijaiból az is kiderült, hogy az érettebb nők mellett egy egészen másfajta szabadságot élnek meg. Ebben az életszakaszban a legtöbb nő már túl van a gyermekvállalás sürgető kényszerén, elcsendesedett az a bizonyos ketyegés, ami a harmincas években olykor rányomja a bélyegét a randizásra. Ez a tehermentesség megadja a lehetőséget a tiszta romantikára és a közös kalandokra.
Egy fiatalabb férfi lelkesedése és az érett nő bölcsessége remek párosításnak tűnik: a férfi hozza az új impulzusokat, a nő pedig a mélységet és azt a biztonságot, amiben ezeket a kalandokat valóban, szorongás nélkül át lehet élni.
Vonzódnak a tapasztalathoz
Ami talán a legfontosabb tanulság számomra ezekből a beszélgetésekből, hogy a barátaim úgy látták: az érettebb nők tapasztalata olyan légkört tud teremteni, amire a fiatalabbak nem képesek. Szerintük ez a korosztály már tudja, hogyan működik a világ, és a negyvenes nők sokkal ritkábban várják el (remélik?) egy futó kalandtól, hogy az majd az oltár előtt ér véget. A srácok szerint ez a fajta lazaság teszi lehetővé, hogy a kapcsolat addig tartson, amíg az mindkét félnek örömet okoz. Nincs dráma az elengedésnél, nincs felesleges szorongás a jövő miatt, csak a jelen pillanat őszinte élvezete. Ez az érzelmi intelligencia az, ami miatt a barátaim szerint „egyszerűbb” minden: az érett nő nemcsak szereti a férfit, de érti is a korlátait, és nem akarja mindenáron megváltoztatni őt.
Ahogy hallgattam őket, egy idő után azért felsejlett bennem az érem másik oldala is. Feltűnt, hogy bár rajonganak az idősebb, tudatosabb nőkért, mégis hadilábon állnak az elköteleződéssel. Talán éppen azért olyan vonzó nekik ez a korosztály, mert itt nincsenek kőbe vésett, azonnali elvárások. Nem kell szembenézniük a családalapítás vagy az apaság sürgető kérdéseivel, és nem feltétlenül várják el tőlük, hogy ők legyenek a kapcsolat egyetlen megtartó erői vagy érzelmi kősziklái. Ha jobban belegondolok, azok a barátaim, akik a leghangosabban dicsérik az érett nőket, évek óta nem éltek tartós párkapcsolatban, és a negyvenhez közeledve sem költöztek össze még senkivel „úgy igazán”. Talán a könnyedség iránti vágyuk mögött a mélyebb felelősségvállalástól való félelem húzódik meg?
Bár érdemes látni a férfiak motivációi mögött a kényelmet vagy az elköteleződéstől való távolságtartást is, ez semmit nem von le abból a tényből, hogy az érettség vonzó. Ezekben a kapcsolódásokban általában nem egy tündérmeséről van szó, hanem egy nagyon is praktikus egymásra találásról. Úgy tűnik, ez a felállás akkor működik a legjobban, amikor mindkét fél pontosan tudja, mit akar – és talán még fontosabb: mit nem.