A határhúzás: az énidő láthatatlan része
Az énidő szerintem nem ott kezdődik, hogy meggyújtod azt a bizonyos gyertyát, hanem ott, hogy eldöntöd: ez a fél óra most tényleg csak rólad szól. Hogy nemet mondasz valamire – egy felkérésre, egy plusz feladatra, egy „fussunk csak össze gyorsan” találkozóra –, mert tudod, hogy szükséged van a töltődésre.
Határt húzni azt jelenti: felismerem, mikor van elég. A határhúzás nem önzés, hanem felelősségvállalás. Magadért. Mert ha te jól vagy, az a környezetednek is jó.