A forgatókönyv
A férjeméknél minden alkalommal egy tragikomédia zajlik, csak a színpad hiányzik. Az első felvonásban anyósom örök mártírt alakít:
Akkor én ezek szerint rossz anyátok voltam, nem baj, úgyis nemsokára meghalok, már nem kell sokáig elviseljetek!
Anyós balra el, következik após, aki elkezd politizálni és addig mondja a magáét, amíg habzó szájjal nem őrjöng: „Ezek miatt tart itt ez az ország!” Após jobbra el, jön sógornőm és a szokásos sipákolása, ő ugyanis mindig világvégét vízionál: „Az oltások rákot okoznak, az ételben méreg van, chipet ültetnek belénk, aszteroida tart felénk, elsivatagosodik a Föld, az egekbe szökik az infláció, éhenhalunk!” A finálét a férjem viszi, aki felhoz egy kínos sztorit, amire senki nem akar emlékezni: „Emlékeztek, amikor nagyi a fejére ejtette az unokát? Amikor apa bedobott a vízbe és majdnem megfulladtam? Amikor anya úgy elégette a karácsonyi kacsát, hogy csak köretet ettünk? Amikor a gyerek összecsinálta magát a keresztelő alatt?” Bingó, függöny le.
