Ezután értettük meg, mi történt valójában
Az állítás után átbeszéltük, miben volt részünk. Kiderült, hogy a nő, akinek az állítást csináltuk, már 4-5 éve próbál teherbe esni, de valamiért nem sikerült. Egészségügyileg mindketten rendben voltak, de már a lombikot helyezték kilátásba a számos reménytelen próbálkozás miatt – bár ettől is nagyon tartottak. A családállítás viszont felszínre hozott egy ismert, de manapság jelentőség nélkülinek tűnt drámát.
A nő anyósa elvesztette a második gyermekét, így a harmadik a gyermek (a nő férje) a halott baba után látott napvilágot. Ez a trauma volt az, ami még mindig éreztette hatását a pár életében.
A férj tudat alatt azzal a teherrel küzdött, hogy valakit pótolnia kell, de az állítás során nyilvánvalóvá vált mindenki számára: senki sem képes helyettesíteni a meghalt babát. A családban valószínűleg egy örökös hiányérzet volt jelen, ami miatt a férj görcsösen akart gyermeket. Tudat alatt úgy gondolta, így betöltheti azt az űrt, ami benne van, és aminek a forrása valószínűleg nem volt egyértelmű számára. A feleség pedig az anyós terhét viselte: azzal tudja a legkönnyebben elkerülni a fájdalmat, ha sosem lesz anya. Olvass még a témában
