Hanem a szenvedélybetegségét nyíltan vállaló, már-már arra büszke típusból. Három évtizeddel ezelőtt még elismert fodrászként dolgozott a kisvárosban; széles vendégkörrel, gyarapodó vagyonnal. Boldogan élt férjével, és szőke fürtös lányaival.
Aztán – ahogy ő fogalmazott – darabjaira hullott minden: a férje féltékenysége megmérgezte mindennapjaikat, a szülei egy tragikus balesetben meghaltak, a munkahelye megszűnt, kényszervállalkozó lett, amibe belebukott. A feszült légkör miatt képtelen volt bármire is odafigyelni – s hogy oldja nyugtalanságát, egyre többször nyúlt a pohár után.
Mostanra már férje elhagyta, gyerekei messzire kerülik – és sikerült annyira leamortizálnia az életét, hogy csontsovánnyá fogyva, az ital után remegve kéreget, hogy legyen mit ennie. Most a piacon próbálkozik, sorra jár az árusok nyakára: Olvass még a témában
– Adjál már abból az almából. Csak kettőt! Este jó lesz a zsíros kenyér mellé!
