A gimis barátnőm, Gyöngyi először járt nálunk. Ő Budán lakott egy szép házban, én meg elég necces környéken a "nyóckerben", ezért búcsúzáskor lekísértem a metróhoz, mert már este volt. Én minden sarkon néztem, hogy ki köt majd belénk, ki akar nekünk drogot eladni, mikor kell átmennünk a másik oldalra, mert rosszarcú férfiak közelednek stb, ő meg remekül szórakozott, hogy „milyen menő helyen lakom, mert olyan mint New York a filmekben!” Amikor egy sebhelyes arcú, kopasz férfi mormogott valamit nekünk, Gyöngyi megállt és ártatlanul visszakérdezett, mert nem értette, mit mondott a férfi. Úgy kellett elvonszolnom onnan és kiabálnom vele, hogy ne álljon szóba senkivel az utcán, csak süsse le a szemét és haladjon. Csak a szemét forgatta, nem értette, mit cirkuszolok.