A boldog gyermekkor nem mindekinek adatik meg és néha rácsodálkozunk, egyesek mennyire „védett” környezetben nőttek fel.
A rajz
Gimiben a lányok - és pár fiú is - picit berúgtak gólyabálon és akik elaludtak, azoknak könyörtelenül összefirkáltuk az arcát. Az egyik lány mosolyogva nézte a tükörben a homlokára rajzolt péniszt. „Mi ez?” - kérdezte. Mondtuk neki zavartam, hogy egy pénisz. Nem tudta, mi az. Szerszám, kuki, bré, káró, fütyi stb. minden létező szlenget mondtunk neki és fogalma sem volt. Akkor is csak nevetett, amikor már úgy magyaráztuk, hogy „tudod, amivel a fiúk pisilnek.” Fogalma sem volt, jópofának tartotta az egészet és nem is akarta lemosni!
Gyöngyi
A gimis barátnőm, Gyöngyi először járt nálunk. Ő Budán lakott egy szép házban, én meg elég necces környéken a "nyóckerben", ezért búcsúzáskor lekísértem a metróhoz, mert már este volt. Én minden sarkon néztem, hogy ki köt majd belénk, ki akar nekünk drogot eladni, mikor kell átmennünk a másik oldalra, mert rosszarcú férfiak közelednek stb, ő meg remekül szórakozott, hogy „milyen menő helyen lakom, mert olyan mint New York a filmekben!” Amikor egy sebhelyes arcú, kopasz férfi mormogott valamit nekünk, Gyöngyi megállt és ártatlanul visszakérdezett, mert nem értette, mit mondott a férfi. Úgy kellett elvonszolnom onnan és kiabálnom vele, hogy ne álljon szóba senkivel az utcán, csak süsse le a szemét és haladjon. Csak a szemét forgatta, nem értette, mit cirkuszolok.