Anyu, veszel nekem egy kiskutyát? Szakértő válaszol: mikor kapjon háziállatot a gyerek

Anyu, veszel nekem egy kiskutyát? Szakértő válaszol: mikor kapjon háziállatot a gyerek

Címlap / Életmód / Család / Anyu, veszel nekem egy kiskutyát? Szakértő válaszol: mikor kapjon háziállatot a gyerek

Szinte minden kisgyermeknél elérkezik az a pillanat, amikor kimondottan érdekessé válnak számára a kisállatok, és ezért elkezdi kérlelni a szüleit, hadd kaphasson ő is egy saját cicát, kutyát vagy akár nyuszit, hörcsögöt.

Egy háziállat rengeteg pozitív dologgal járhat, rengeteg mindenre megtaníthatja a gyerekeket, ezért ahelyett, hogy rögtön nemet mondunk szülőként erre a kérdésre, érdemes elgondolkodnunk, hogy akár valóban eljött-e az ideje annak, hogy egy új baráttal lepjük meg a gyermeket. Természetesen egy kiskedvenc tartása hatalmas felelősséget is jelent, ezért alaposan meg kell fontolni, hogyan tudjuk majd beilleszteni a család életébe. Gyermekpszichológus szakértővel jártuk körül ezt a témát, és tőle kaptunk tanácsot arra, mit vegyünk figyelembe, ha háziállatot vásárolnánk a gyermekünk számára.

Lipták Zita, gyermekpszichológus szerint a szülők esetében érdemes háziállat kérdést körültekintően átgondolni, hiszen bármilyen állatot is választunk, egy élőlényről van szó, akiért felelősséggel tartozunk.

– Ezt a felelősséget teljes egészében egy kisgyermek még biztosan nem tudja vállalni, akkor sem, ha nagyon vágyik háziállatra. Lehet már óvodáskorú gyermek mellé is háziállatot venni, de ebben az esetben az a szerencsés, ha nem a gyereknek, hanem a családnak vesznek állatot a szülők. Ebben a korban a gyermek örülhet az állatkának, be lehet őt vonni az állat körüli teendőkbe, gondozásba, de a szülőknek számítaniuk kell rá, hogy a gyerek akkor foglalkozik majd az állattal, ha éppen kedve tartja, a felelősség alapvetően a szülőké – magyarázta a szakértő.

Kisiskolás korban és attól később a gyermek már egyre inkább képes felelősséget vállalni, egyre jobban kiveszi a részét a háziállat gondozásából. De mindez több tényezőtől függ: a gyermek személyiségétől, a szülők viszonyulásától az állathoz és attól is, hogy milyen motivációval választanak háziállatot.

– Bármilyen életkorban is veszünk magunkhoz egy állatot, a szülőknek mindig végig kell gondolniuk, hogy nekik mennyi idejük, energiájuk van rá és ha az állat elsősorban a gyermek igénye, akkor ő elég érett-e rá, hogy megértse, mivel jár a felelős állattartás és valóban tud-e, akar-e abból részt vállalni. Ezért mielőtt háziállatot veszünk, azt jó, ha megelőzi egy komolyabb beszélgetés erről, és szerencsés, ha előtte már “tesztelik” magukat a szülők és a gyermekek is: például ideiglenesen vigyáznak a szomszéd kutyusra, hörcsögre, halakra, és hasonlók – tanácsolta Lipták Zita.

Kép forrása: alenkasm/depositphotos.com

Egy család bármikor magához vehet egy háziállatot, de azzal fontos tisztában lenni, hogy mely életkorban mi várható el a gyermektől az állattartás kapcsán. Kisiskolás korig a gyerek főként egy cuki, aranyos állatot lát benne, amivel jó néha játszani, megsimogatni, de könnyen rá is unhat. Épp ezért nem lehet egy kisgyermek döntése, hogy lesz-e háziállata vagy sem, mert nem tudja még felmérni az ezzel járó teendőket, nem tud felelősségteljesen, hosszú távon gondolkodni az állattartásról.

– A gyermek 8-10 éves koráig csak akkor vegyen a család állatot magához, ha a szülők is motiváltak ebben és készek gondozni, ellátni az állatot, ha a gyermeknek ehhez épp nincs kedve, ideje. Tulajdonképpen ez később is érvényes, hiszen egy kiskamasz, kamasz esetében fennállhat az a lehetőség, hogy idővel tovább tanul, elköltözik otthonról és az állat a szülőkre marad. Ezért tehát az sem mindegy, hogy milyen élettartamú állatot választunk, de alapvetően azt gondolom, hogy a szülőknek minden esetben partnernek kell lenni a háziállat vásárlásával kapcsolatban – fogalmazott a gyermekpszichológus.

Szülőként érdemes nyitottnak lenni és sokat beszélgetni a gyerekkel a felelős állattartásról és az a legjobb, ha van lehetőség kipróbálni, hogyan viszonyul a gyerek ahhoz a helyzethez, amikor állat van a háznál, például kölcsön állatkára felvigyázás címén. Ha több napig nálunk van az állat, láthatjuk, hogyan viszonyul hozzá a gyerkőc, ez már adhat egy képet arról, hogy nagyjából mire számíthatunk a gyermektől, ha saját állatunk lenne.

– Az állattartás – jó esetben – erősíti a felelősségvállalást, a gondoskodás, szeretet, együttérzés érzését. Egy állat rengeteg örömet ad és nagyon meghálálja a gondoskodást, számos pozitív érzés forrása lehet.  Szülőként a gyermekeket meg kell tanítanunk természetesen mindarra, ami az állattartáshoz hozzátartozik: mik az állat szükségletei, milyen gondozásra, ellátásra van szüksége, mi jó neki és mi nem. Az állat fajtájától függően hogyan érdemes hozzá viszonyulni, mire kell vigyázni, mi az, ami veszélyforrást jelenthet akár a gyermek, akár az állat számára – hívta fel rá a figyelmet Lipták Zita.

A szakértőt kérdeztük arról is, hogy egy család esetében okozhat-e bármiféle problémát az, ha a szülőknek, a házaspárnak már van közös háziállata, még a gyermek érkezése előtt.

– Ez természetesen függ az állat fajtájától, hiszen például a halak kevésbé bonyolult érzelmi reakciókkal rendelkeznek, mint a kutyák – az ő esetükben éppen ezért érdemes jobban előkészíteni egy ilyen helyzetet. De megfelelő neveléssel, odafigyeléssel, szükség esetén kutya oktató bevonásával nem okoz problémát az új családtag, a gyermek és a háziállat összeszoktatása.  Kivétel ez alól, ha valamilyen allergia lép fel az adott állattal szemben – tette hozzá a szakértő –, hiszen ez sajnos okozhat nehézségeket. 

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást