Kisiskolás korban és attól később a gyermek már egyre inkább képes felelősséget vállalni, egyre jobban kiveszi a részét a háziállat gondozásából. De mindez több tényezőtől függ: a gyermek személyiségétől, a szülők viszonyulásától az állathoz és attól is, hogy milyen motivációval választanak háziállatot.
– Bármilyen életkorban is veszünk magunkhoz egy állatot, a szülőknek mindig végig kell gondolniuk, hogy nekik mennyi idejük, energiájuk van rá és ha az állat elsősorban a gyermek igénye, akkor ő elég érett-e rá, hogy megértse, mivel jár a felelős állattartás és valóban tud-e, akar-e abból részt vállalni. Ezért mielőtt háziállatot veszünk, azt jó, ha megelőzi egy komolyabb beszélgetés erről, és szerencsés, ha előtte már „tesztelik” magukat a szülők és a gyermekek is: például ideiglenesen vigyáznak a szomszéd kutyusra, hörcsögre, halakra, és hasonlók – tanácsolta Lipták Zita.
Kép forrása: alenkasm/depositphotos.com Olvass még a témában
Egy család bármikor magához vehet egy háziállatot, de azzal fontos tisztában lenni, hogy mely életkorban mi várható el a gyermektől az állattartás kapcsán. Kisiskolás korig a gyerek főként egy cuki, aranyos állatot lát benne, amivel jó néha játszani, megsimogatni, de könnyen rá is unhat. Épp ezért nem lehet egy kisgyermek döntése, hogy lesz-e háziállata vagy sem, mert nem tudja még felmérni az ezzel járó teendőket, nem tud felelősségteljesen, hosszú távon gondolkodni az állattartásról.
