Ha van dolog, amit a gyerekek előtt teljesen természetesnek vettem, akkor az az, hogy a testemmel csak én rendelkeztem, senki más.
A terhesség, szülés és szoptatás óta sem „kaptam vissza” teljesen, hiszen a gyerekek azóta is mászókának használnak, rámülnek, rámfekszenek, a lányom fodrászolja a hajam, a fiam játékautókat görget a hasamon.
Teljesen a magukénak érzik, amit cseppet sem bánok.
Ez is egy olyan tevékenység, amibe éppen kezdtem belejönni mielőtt anya lettem, most meg semmi esélyem gyakorolni. Mostanság öt perc csönd felér egy meditációval.
Az anyaság előtt csak magammal kellett foglalkoznom, csak a saját tetteimért kellett felelősséget vállalnom. Most a gondolataim 80 százalékát a gyerekekkel való tervezés, a miattuk való aggódás és a velük kapcsolatos gondolatok töltik ki.
