Nem létezik az önálló hang
A szóösszetétel a görög mitológiából ered. Az Echo nevű nimfát Héra istennő megbüntette, amiért segített a csapodár Zeusznak félrelépni. A büntetés az volt, hogy a nimfa örökké mások mondatait ismételgeti, visszhangozza.
Az ezzel kapcsolatos pszichológiai teória abból indul ki, hogy a domináns, hatalmukkal visszaélő, érzelmi zsarolást alkalmazó anyák lányainál felnőttkorukban echoista jellemvonások alakulnak ki.
Vagyis ezek a gyermekkorukban érzelmileg elnyomott kislányok felnőve elveszítik a saját egyéniségüket, nem merik kifejezésre juttatni lelki szükségleteiket, vagyis meg vannak fosztva a saját individuális igényüktől és hangjuktól – akárcsak Echo.
Az ezzel kapcsolatos pszichológiai teória abból indul ki, hogy a domináns, hatalmukkal visszaélő, érzelmi zsarolást alkalmazó anyák lányainál felnőttkorukban echoista jellemvonások alakulnak ki.
Vagyis ezek a gyermekkorukban érzelmileg elnyomott kislányok felnőve elveszítik a saját egyéniségüket, nem merik kifejezésre juttatni lelki szükségleteiket, vagyis meg vannak fosztva a saját individuális igényüktől és hangjuktól – akárcsak Echo.
A nárcisztikus anya a legrosszabb
Ha egy diktatórikus és fojtogató anya nárcisztikus is egyben, az arra a szülőtípusra jellemző, aki saját megrekedt álmait szeretné megvalósíttatni a gyermekével. Erre tipikus példa az az anya, aki szépségversenyekre és tehetségkutatókra viszi a gyerekét, állandóan a maximalizmust várja el, teljesítmény- és megfelelési kényszerbe taszítja a lányát.
A nárcisztikus anya követel és elvár a lányától mindent, a szeretetet pedig kizsarolja. Ebben a zsarnoki, önző szeretetben sínylődő lányok felnőtt nőként is csekély önbizalommal és torzult önképpel rendelkeznek. Úgy érzik, soha nem tudnak felnőni az anyjukhoz, és csak „visszhangozzák” az ő ideális képét.
Az elnyomó anya árnyéka életük végéig rájuk vetül, és nem csak önmagukban kételkednek, de az őket szeretni próbálókat sem tudják magukhoz igazán közel engedni. Az echoista lányok nem képesek abban hinni, hogy őket önmagukért lehet szeretni.
A nárcisztikus anya követel és elvár a lányától mindent, a szeretetet pedig kizsarolja. Ebben a zsarnoki, önző szeretetben sínylődő lányok felnőtt nőként is csekély önbizalommal és torzult önképpel rendelkeznek. Úgy érzik, soha nem tudnak felnőni az anyjukhoz, és csak „visszhangozzák” az ő ideális képét.
Az elnyomó anya árnyéka életük végéig rájuk vetül, és nem csak önmagukban kételkednek, de az őket szeretni próbálókat sem tudják magukhoz igazán közel engedni. Az echoista lányok nem képesek abban hinni, hogy őket önmagukért lehet szeretni.
Olvass még a témában
Árnyékban rejtőző lányok
Peg Streep pszichológus és életmód-tanácsadó több méltán sikeres könyvet írt a kártékony anya-lánya kapcsolatról, és a „szeretetlen lányok” kifejezést használja. A Daughter Detox című tanulmánykötetében (nem jelent meg még magyarul) kifejti, hogy ezek a toxikus kapcsolatok végül defektes kötődési modelleket alakítanak ki.
Az echoista felnőtt lányok nem csak az önbecsülés és önbizalom teljes hiányát élik meg, hanem az életük minden terén árnyékba rejtőznek, mert ott érzik magukat biztonságban.
Az még szomorúbb, hogy miközben próbálják nem felhívni a figyelmet magukra, teljes odaadással gondoskodnak a családjukról és önfeláldozóan szolgálják ki a szeretteiket. Ez a legelkeserítőbb hozadéka egy nárcisztikus nevelési elveket alkalmazó anyának.
Az echoista felnőtt lányok nem csak az önbecsülés és önbizalom teljes hiányát élik meg, hanem az életük minden terén árnyékba rejtőznek, mert ott érzik magukat biztonságban.
Az még szomorúbb, hogy miközben próbálják nem felhívni a figyelmet magukra, teljes odaadással gondoskodnak a családjukról és önfeláldozóan szolgálják ki a szeretteiket. Ez a legelkeserítőbb hozadéka egy nárcisztikus nevelési elveket alkalmazó anyának.
A cikk folytatódik, lapozz!
