Hibázni könnyű, elismerni nehéz – az elhárító magatartás és a hibák alól való kibúvás pedig sokféleképpen megnyilvánulhat. Te mennyit ismersz ezek közül?
Nem mindenki képes beismerni hibáit és vállalni a felelősséget tetteiért. Sokan a lehető legkülönbözőbb módszerekkel igyekeznek elhárítani a felelősséget és igazolni saját viselkedésüket. Fontos, hogy felismerd ezeket a taktikákat, hogy ne ess áldozatul és megvédhesd magadat, ha a szükség úgy kívánja.
VIDEO Ezek a szerencsehónapjaid 2024-ben
1/10 Hibáztatják a világot
Sokan nem aprózzák el, ha mentegetőzésről van szó és egyenesen a világot teszik felelőssé tetteikért. Azt állítják, hogy a „körülmények kényszerítették őket” és lényegében nem is saját döntéseik eredményeként cselekedtek. A legnagyobb gond az, hogy ezzel azt sugallják, hogy mindenki más is hasonlóképpen cselekedett volna – ergo ők maguk semmit sem rontottak el.
2/10 Mások tetteivel igazolják saját viselkedésüket
Ha nem a világ hibás, akkor valaki más: az emberek rendkívül gyakran másokra hivatkozva próbálják igazolni tetteiket. Példának hozhatnak híres embereket vagy közismert pletykákat olyanokról, akik hasonló helyzetben voltak és megúszták. Ezzel próbálják elterelni a figyelmet saját felelősségükről, és azt hangsúlyozzák, hogy cselekedeteik emiatt teljesen elfogadhatóak és normálisak.
Szintén általános hárítási taktika, mikor az emberek a környezetüket okolják viselkedésükért. Például azt mondják, hogy a munkahelyi stressz miatt kiabálnak otthon, vagy a kolléganő kezdett ki velük és nem fordítva – ezzel próbálják magukat mentesíteni a felelősség alól. Azt kommunikálják, hogy ők maguk csak passzív résztvevői voltak az eseményeknek.
Szintén gyakori taktika, mikor az emberek azzal védekeznek, hogy tetteik egy nagyobb, nemesebb cél szolgálatában álltak. Mivel a nagyobb cél igazolni hivatott az eszközt, ezzel a hibázók önmagukat igazolják: a károk szükségesek voltak a haladás, fejlődés érdekében. Ez az érvelés különösen gyakori azok között, akik saját magukat piedesztálra emelik vagy úgy érzik, valami különlegesre hivatottak, mások felett állnak.
Ez már egészen haladó szint! Manapság, amikor a traumák kezelése kulcsfontosságú szempont, sokan vélik úgy, hogy a rájuk történő hivatkozás kiváló menekülő útvonal lehet. Bár a múltbeli események kétségtelenül hatással vannak a jelenbeli viselkedésünkre, nem adnak mentséget az etikátlan viselkedése és a károkozásra. Az ilyen érvek gyakran arra szolgálnak, hogy együttérzést és empátiát keltsenek, miközben elterelik a figyelmet a valós felelősségről.
Akik képtelenek felelősséget vállalni tetteikért, gyakran azt állítják, hogy szándékaik eredetileg jók voltak és egyáltalán nem látták, mi lesz a dolog vége – és ide nyugodtan helyettesítsd be, kit vagy éppen mit lehetne okolni a végkimenetelért. Aki a jó szándékra hivatkozik, azt sugallja, hogy maga a szándék sokkal fontosabb, mint a végső következmény, ezzel pedig nyilván elkerülhető a felelősségvállalás.
Sok esetben az emberek másokat hibáztatnak saját baklövéseikért. Például azt mondhatják, hogy a másik fél „túl érzékeny” volt, vagy egyszerűen „félreértette a helyzetet” és innen indult a bonyodalom. Ezzel egyértelműen megpróbálják elterelni a figyelmet saját tetteikről, miközben másokat titulálnak rossznak.
Egyesek még ennél is tovább mennek, és egyenesen az áldozatot vagy a sérelmet elszenvedő felet teszik felelőssé. Azt állítják, hogy ő generálta az egész helyzetet, szintén utalva arra, hogy a hibázó személy mint egy passzív, tehetetlen fél volt jelen. Ez az érvelés különösen káros, mert nemcsak eltereli a figyelmet a felelős személyről, hanem még nagyobb sérelmet okoz az áldozatnak.
Az emberek gyakran összeférhetetlenségére is hivatkoznak. Azt állítják, hogy a helyzet vagy a kapcsolat eleve kudarcra volt ítélve és teljesen mindegy volt, mit tesznek, mert a végkimenetel borítékolva volt. Ezzel próbálják magukat mentesíteni a felelősség alól, mintha a problémák elkerülhetetlenek lettek volna, bármit is csinálnak.
Végül, de nem utolsó sorban egyesek egyszerűen hazudnak és letagadják tetteiket, mintha ott se lettek volna. Ha a nyílt hazugság nem opció, akkor marad a részletek elhomályosítása és a kitérő válaszok adása: ez a taktika lehetővé teszi számukra, hogy elkerüljék a felelősségvállalást, mert ha tagadják a történteket, akkor nincs is miért felelniük.