Nagyobb célok mögé bújnak
Szintén gyakori taktika, mikor az emberek azzal védekeznek, hogy tetteik egy nagyobb, nemesebb cél szolgálatában álltak. Mivel a nagyobb cél igazolni hivatott az eszközt, ezzel a hibázók önmagukat igazolják: a károk szükségesek voltak a haladás, fejlődés érdekében. Ez az érvelés különösen gyakori azok között, akik saját magukat piedesztálra emelik vagy úgy érzik, valami különlegesre hivatottak, mások felett állnak.
Múltbeli traumákra hivatkoznak
Ez már egészen haladó szint! Manapság, amikor a traumák kezelése kulcsfontosságú szempont, sokan vélik úgy, hogy a rájuk történő hivatkozás kiváló menekülő útvonal lehet. Bár a múltbeli események kétségtelenül hatással vannak a jelenbeli viselkedésünkre, nem adnak mentséget az etikátlan viselkedése és a károkozásra. Az ilyen érvek gyakran arra szolgálnak, hogy együttérzést és empátiát keltsenek, miközben elterelik a figyelmet a valós felelősségről.
Olvass még a témában
Csak mi ketten a nagy napon – Lehet-e „nemet” mondani a családnak az esküvőn?
Ezen a tulajdonságodon kell dolgoznod idén – csillagjegyed alapján
„Halálra dolgoztam magam, pedig már elértem minden anyagi célkitűzésem” – Nők mesélnek a mókuskerék csapdájáról
Mi az az elvont dolog, amiről azt gondolod, csak a te furcsa szokásod?
Jó szándékra hivatkoznak
Akik képtelenek felelősséget vállalni tetteikért, gyakran azt állítják, hogy szándékaik eredetileg jók voltak és egyáltalán nem látták, mi lesz a dolog vége – és ide nyugodtan helyettesítsd be, kit vagy éppen mit lehetne okolni a végkimenetelért. Aki a jó szándékra hivatkozik, azt sugallja, hogy maga a szándék sokkal fontosabb, mint a végső következmény, ezzel pedig nyilván elkerülhető a felelősségvállalás.
A cikk folytatódik, lapozz!
