Amikor a nagymamámról, aki sajnos már nincsen velünk, kiderült, hogy rákos beteg, egy világ omlott össze mindenkiben a családban – észszerűen benne a leginkább. Magunkba roskadva próbáltuk tartani benne a lelket, biztatni, hogy ez az állapot gyógyítható, és meglátja, minden rendben lesz. Rettenetesen nehéz volt a megfelelő szavakat kiejteni a szánkon, hiszen ilyenkor gyakorlatilag nem segít semmi – főleg a diagnosztizálás első időszakában. A rák nem olyan, mint egy nátha, nem lehet rá azt mondani, hogy „szedd be a gyógyszereket, pihenj és rendbe jössz”.
Egy tanulmány szerint a rákos betegek jó része mély depresszióba esik, amikor megtudja, mi történt vele, egy másik kutatás pedig kimutatta, hogy a magasabb szintű erős depresszió szorosan összefügg a megbélyegzéssel, melyben a betegek ilyenkor részesülnek, és sajnos negatívan befolyásolja az életminőséget.
Sok páciens pedig arról számol be, hogy még a jó szándékú megnyilvánulások is gyakran burkolt hibáztatást hordozhatnak magukban. Mutatjuk, mik azok a megjegyzések, amiket soha ne mondj egy rákos betegnek! Olvass még a témában
„Te egyébként dohányzol?”
Ez a kérdés különösen a tüdőrákosoknak igazi érvágás, hiszen burkoltan azt sugallhatjuk vele, hogy úgy gondoljuk, az illető megérdemelte a betegséget, hiszen „tett” is azért, hogy ide jutott. Az Amerikai Ráktársaság adatai szerint azonban a tüdőrákban elhunytak 20%-a sohasem dohányzott, és nem is használt semmilyen dohányterméket. Azok pedig, akik dohányoznak vagy dohányoztak korábban, értelemszerűen nem örülnek a diagnózisnak. Nem lenne szabad szégyenérzetet kelteni bennük ezzel a kérdéssel.
