Az ötös
Nyáron fagylaltot árultam és egy kissrác minden másnap jött ugyanazért a kétgombócos csoki-vaníliáért. Egyik nap öt forinttal kevesebb volt nála, de mondtam neki, hogy nem gond, kipótolom. Erre a mögötte álló férfi viccelődött, hogy pótoljam ki az ő fagyiját is és egy százassal kevesebbet adott. A sorbanállók egy emberként estek neki és közölték vele, hogy undorítóan viselkedik. Utána egész nyáron keresztül mindannyian hagytak párszáz forint jattot, hogy a kissrácnak mindig kipótolhassam a fagylaltját.
Hogy hívnak?
Táncot tanítottam pár hónapig hátrányos helyzetű gyerekeknek. Úgy kezdtem az órát, hogy mindenkitől megkérdeztem, mi a neve és mi a kedvenc étele, állata, színe stb. A végére minden gyerkőc vigyorgott és egy jót táncoltunk. Az iskola vezetője óra után megkérdezte, tudom-e miért érezték ilyen jól magukat a gyerekek. Mondtam, hogy gondolom azért, mert szeretnek táncolni, de azt mondta, nem. „A többi tanár idejön, megmutatja nekik a lépéseket, leadja az órát és kész. Te a kérdéseiddel külön figyelmet szenteltél nekik és személyként kezelted őket, ezért távoztak mosolyogva.”
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
