A mosoly
Már akkor tudtam, hogy a feleségemnek rossz napja volt, amikor hallottam, hogy fordul a kulcs a zárban. Hangosan trappolva jött be, a cipőit lerúgta, a táskáját ledobta a földre. Amikor belépett, én mosolyogva köszöntem neki és mondtam, hogy vettem friss pogácsát, ott van az asztalon. Egy pillanatig még állt morcos arccal, aztán egy pogácsával bejött és a fejét az ölembe tette. Kérdeztem, milyen napja volt, mire azt suttogta, mindegy mert már el is felejtette. Ennyi elég volt neki ahhoz, hogy ne hozza haza a mérgét.