Amikor mondta a tanár, hogy képzeljünk el valamit, nekem meg sosem ment. Azt hittem, ezt csak úgy mondják, hogy „képzeld el a lelki szemeid előtt” és nyilván mindig egyes voltam rajzból. Már elmúltam 40, amikor kiderült, hogy afantáziám van, nem tudok képeket alkotni a fejemben.