Megváltozott a testemhez való viszonyom
A testemre korábban leginkább úgy tekintettem, mint valami „problémára”, aminek legalábbis egyes részeit jobb eltakarni vagy meg kell javítani. Ma már sokkal inkább társnak érzem – olyasminek, amiről gondoskodnom kell. Nem, nem tűnt el teljesen a narancsbőr a combomról, de ma, amikor a lábamra nézek, már nem ezt látom, hanem alatta az izmot, amit tudom, hogy kitartó munkával építettem oda. És ez nagyon jól esik.
Az edzőterembe először azért mentem le, hogy egy barátomnak segítsek, és nem gondoltam, hogy ezzel végül majd magamnak is mekkora szívességet teszek. Edzőtársammal egyébként, ha időnk engedi, ma is szívesen járunk le egy közös edzésre, de ma már egyedül, csak magamért is mozgok. A konditeremkonditerem így két kapcsolatomat is megerősítette: egy mély és őszinte barátságot, és persze a viszonyt, amit önmagammal ápolok.
