5. Mostoha
Fiatalon mentem hozzá a férjemhez és egyből belebolondultam. Én 24 éves voltam, ő 39 és volt két gyereke az előző házasságából. Én szabadelvű művész vagyok, aki sosem akart gyereket és ez nem is volt gond, mert a férjem sem akart többet. A gyerekeivel ritkán találkoztam, boldogok voltunk. Aztán a volt felesége meghalt autóbalesetben és a két gyerek hozzánk került, akkor voltak 11 és 9 évesek. Ez sok feszültséget okozott, én külön is költöztem, de valahogy elvoltunk. Két évvel később azonban a férjem infarktust kapott és meghalt.
Választhattam, hogy a gyerekek velem maradnak vagy nevelőszülőkhöz kerülnek. (Nincs olyan rokon, aki be tudná fogadni őket) A lelkiismeretem nem engedte, hogy elengedjem őket és most hárman élünk együtt. Kamaszodnak, utálnak engem, én pedig mérges vagyok a világra, amiért a házasságom ebbe a helyzetbe kényszerített engem. Világéletemben szabad akartam lenni, nem elviselhetetlen tinik mostohaanyja és azt kívánom, bárcsak soha ne találkoztam volna a férjemmel.
