A fehér zaj és a fehér köpeny
Fehér zajnak nevezik az ezoterikusok azt a hangot, melyet az itt ragadt halottak hallatnak. Ha nagyon költői akarnék lenni, ezt a zajt szűrik ki életünkből a kórházban dolgozók. Nem panaszkodnak egy halállal, emberi tragédiákkal teli nap után otthon, vagy a világnak. Ez mind bennük ragad, megviseli őket.
Szembe kell nézniük a halállal, mely túl nagy teher, főleg, ha évtizedeken keresztül minden nap ki vannak téve ennek az érzelmi hatásnak. Gondoljunk csak bele, hogy hogyan tudnánk este megölelni gyerekünket, amikor napközben haldoklást látunk, azt, hogy esetleg egy másik, gyerekünkkel egykorú gyermek lép át a lét és nem lét határán. Ehhez nem lehet hozzá szokni.
