Időnként elmerengeni és elszakadni a körülöttünk történő eseményektől, nem ok nélkül való és egyáltalán nem haszontalan, sőt, mint nemrég kiderült, nagyon is fontos funkciója van.
Norvég tudósok egerek agyi aktivitását vizsgálták a fentebb leírt nyugodt elmeállapotban, ami nagyon hasonló ahhoz, amit az embereknél álmodozásnak nevezünk. A kutatók a Cell Reports nevű szaklapban számoltak be eredményeikről.
A szakértők azt találták, hogy azon sejtek, melyek szenzoros jeleket küldenek az agykéregbe a talamuszon keresztül, az álmodozás során rövid időre „kikapcsolnak” majd az agy azon területe mutat aktivitást, amely az emlékezés funkciójával áll kapcsolatban.
Az álmodozás segíti az agyműködést
Az ébrenlét speciális időszaka az álmodozás, olyan, mintha elszakadnánk mindentől és valóban, az agy ilyenkor „átkapcsol” és inkább a betáplált emlékek felidézésével van elfoglalva. Az állapot nagyon hasonló az alváshoz, olyankor sem vagyunk teljesen tudatában a körülöttünk történő dolgoknak, a háttérben mégis rengeteg minden történik. Amikor elkalandozunk, a hippokampusz impulzusokat küld, amelyek a különböző emlékek feldolgozását segítik. A gondolatok vándorlása tehát segíti a hosszú távú emlékek tárolását.
Ez az állapot kedvez a képzelőrő és a kreativitás fejlődésének is. A távoli, rejtett emlékképek a hippokampusz mélyéről a felszínre kerülnek és esély nyílik a megismerésükre. Álmodozás nélkül ezek információk nem kerülnének be a tudatos gondolkodásba, sok hasznos adat pedig elveszne.
Elménknek tehát szüksége van arra, hogy ne legyen mindig hiperfókuszált állapotban, sőt a pillanatnyi áramszünetnek eddig ismeretlen előnyei is vannak. Ezek után senki ne érezze magát bűnösnek, ha képtelen adott feladatára figyelni és hagyja, hogy a képzelete elragadja egy pillanatra és egészen máshol járjon gondolatban. Agyunk ugyanis ebben a pillanatban is fontos munkát végez.